Apuka segítsége a baba körül. Ti erről hogy vélekedtek?

Attol fugg. Az en exemnek kenyelmes irodai munkaja volt, ha ugy tartotta kedve delre ment dolgozni. Vagy reggel eldontotte, hogy aznap

Itthonrol dolgozik , mert nincs kedve bemenni ( szamitogepes vezetoi beosztasu munka ) . Megsem kelt SOHA a gyerekhez. En nappal soha nem tudtam aludni mert 2* 30 percet aludt aztis a babakocsiban tologatva.

Szerinte ez az en dolgom ...

"De úgy, hogy a férfinek el kell menni otthonról (fáradtan néha az emberi kinézet is erőfeszítés), még őt ugrasszam a gyerekhez, aztán menjen dolgozni, ha hazajön, folytassa? "

Én nem ugrasztom, megy magától is, van benne ennyi hála az égnek :) Én sem heverészek itthon, ugyanakkor kelünk, reggel 6 körül. Elmegy dolgozni, meg elviszi a nagyobbik gyereket az iskolába, én meg kezdem a napot a kicsivel, szoptatok, pelenkacsere, öltöztetés, stb, mert ébred ilyenkor az egyéves is már az elejétől fogva, úgyhogy mi sem alszunk tovább. Közben a nagynak is még van, hogy segíteni kell készülni, "hol van a táskám", "hol van a zoknim párja" és egyebek. Miután ők 7-kor becsukják maguk után az ajtót, reggeliztetem a kicsit, beágyazok, felöltözöm, porszívózok, mosogatok, aztán a gyerekkel foglalkozom, játszom vele, sétálunk, stb. Délben ebédel, vele, vagy utána én is, általában inkább utána, amikor alszik. Igen, ilyenkor alhatnék én is, de soha életemben nem aludtam fényes nappal, már ovis koromban sem, inkább bámultam a plafont, de én nem tudok nappal aludni. Egyszer egy hétig dolgoztam úgy, hogy folyamatosan este nyolctól reggel nyolcig, csak altatóval tudtam aludni. Nem megy máshogy. Úgyhogy amíg a gyerek alszik, addig csinálom azokat a dolgaimat, amikhez jobb, ha nem nyüzsög körülöttem, ilyenkor takarítok vegyszerekkel, pl vécét, zuhanyzót, tűzhelyet. Ha nem kell takarítani, akkor meg leülök kicsit tanulni, hogy szedjek magamra valami plusz tudást, amíg itthon vagyok (nyelvet tanulok most, de amikor a naggyal voltam itthon, új szakmát szereztem, ahhoz képest ez elég laza). Órarendtől függően vagy 3-ra, vagy 4-re megyünk a nagyobbért a suliba, előtte megvesszük, ami másnapra kell, zsemlét, felvágottat minden nap, és ha kell, akkor a másnapi ebédhez is vásárolunk. Ja, mindezt gyalog, busszal.

A nagyot heti háromszor úszni viszem, ez annyit jelent, hogy a kicsivel együtt elmegyünk érte a suliba, onnan hazajövünk, úszócuccot felkapjuk, a kicsit meguzsonnáztatom, erre van kb. 3/4 óránk, és indulunk az úszásra. Ha szerencsém van, akkor az apja érte tud menni 6-ra, de ha nem, akkor meg is kell várnunk.

Ha a férjem hazaért, akkor megfőzöm a másnapi ebédet, addig ő van a két gyerekkel, akik amúgy igénylik is, hogy az apujuk ilyenkor velük foglalkozzon. Aztán vacsora, fürdés, altatás.

Szóval igen, én is eléggé le vagyok foglalva napközben, nem csak a férjem, aki dolgozni jár. Nem panasz, mert szeretem, amit csinálok, de attól még én is nagyjából ugyanannyira elfáradok estére, mint a férjem az irodában, ahol amúgy nem tagadom, sokat és keményen dolgozik. De ez nem azt jelenti, hogy délután, munka végeztével már csak hátra kell dőlni, mert itthon este nyolcig pörgés van. És ha a kicsinek jön a foga, és csinálja éjjel a fesztivált, azt kettőnknek csinálja, nem csak nekem. Egymást segítjük, és egymást váltva vagyunk ébren vele ilyenkor, hogy legalább egy kicsit mindketten tudjunk pihenni, mert ahogy az fontos, hogy ő tudjon a munkahelyén teljesíteni, úgy az is fontos, hogy én se essek össze a fáradtságtól, amikor egy babával vagyok itthon kettesben, és végzem a napi teendőket.

25, végig se olvastam, tőlem idéztél. Szerintem nyilvánvaló, hogy amit írtam, 1 gyerek esetén írtam. Tehát a 6kor kelünk mindketten nálam itt megbukott, tovább nem is mentem az irományban. Nem azt mondom, fel lehet kelni a férjjel együtt hatkor, csak ő elmegy dolgozni, én meg ha fáradt vagyok, a babával visszaalszom.

Kérdező igen jól gondolod, ezt egy gyerkőc esetén írtam. Mi pont ezért nem is vállalunk többet, mert a férjem valszeg mindig így fog dolgozni, egyedül meg 2 gyerekkel nem menne. De ha 8 órában dolgozik a férj és 2 gyerek van, akkor persze ő is be tud menni a nagyhoz. De ha egy gyerek van még mindig azt mondom, oldja meg anyuka.

Kedves nem tudom hányadik. Tök jó, hogy a te férjedbe van ennyi. Csak nehogy egyszer kiszaladjon a száján, h egész nap otthon vagy és arra nem vagy képes, h hagyjál aludni. Nem kívánom, de sajnos láttam már ilyet. Olyan hapsitól, akiből senki ki se nézte volna, csak besokallt.

Az derék :D Végigolvasni nem veszed a fáradságot, de azért a pirosat elszántan nyomkodod :D

Ha egy fikarcnyit megerőltetted volna magad, feltűnt volna, hogy az én kisebbik gyerekem eleve hatkor kel, illetve az is, hogy SOHA nem alszom nappal, mert NEM TUDOK. Amikor a nagy volt kicsi, akkor se aludtam vele, már csak azért sem, mert ennél azért több dolgom van.

És maga a kérdés nem arra vonatkozott, hogy az egy gyerekeseknél hogy van a munkamegosztás, úgyhogy ha nem haragszol, én nem a te helyzetedre értelmeztem a kérdést. Persze ha az én férjem ennyire nem lenne partner a dolgokban, és így rám tolna minden otthoni teendőd, mert ő felmentést élvez, akkor nemhogy kettő, de egy gyerekünk sem lenne, sőt, együtt sem lennénk.

Mondjuk így odaböfögni, hogy végig se olvastam, az elég tahó dolog.

Azért ez az egész "én vagyok otthűn,nehogy már véletlenül felkeljen egyszer is a férjem a gyerekhez" hozzáállás nagyon meg tud változni,ha a kedves anyuka is visszaáll a munkába! És a gyerek még van,hogy 6-7 évesen is felébred éjjel,beteg,rosszálom stb.

És ekkor jön el a "de hát otthon vagy egész nap,mibe fáradsz el" beszólás párja,hogy "de hát én is dolgozom egész nap,plusz háztartás,stb.kelj fel te is" visszaszólás.

Ezért kéne már felfogni,hogy anya nem nyaral otthon a gyerekkel,és nem kell egyedül neki vinnie mindent ekkor sem,mert eljön az idő,mikor a belekényelmeseddett férjnek is meg kell mozdulnia.