Meddig tart a szeparációs szorongás "durva" része?
15 hónapos kislányomat már elaltatni is alig tudom, mert sír, szerintem fél, hogy egyedül marad, amíg alszik.
Egész nap mellettem van, mint egy kis pulikutya, ez nem is zavar, mert megértem, de nem tud nyugodtan pihenni.
Ha el is alszik nagy nehezen, nagy sírások közepette, akkor is felébred egy órán belül, és sírva keres.
Ha kiveszem az ágyából, a vállamon alszik tovább.
Meddig tart ez a nagyon durva anyásság?
válasza:
válasza: válasza:Én úgy tudom, a szeparációs félelem legerősebb időszaka 8 hónapos korban van. Egy 15 hónapos gyerek már tisztában van azzal, hogy amikor az anya kikerül a látótérből, nem hagyja magára, vissza is fog jönni hozzá.
Ha ez tényleg csak az anya elvesztésétől való félelem a kislánynál, akkor érdemes gyakran közösségbe vinni, szokja és élvezze más gyerekek társaságát, ne legyen nagyon anyás. Az természetes dolog, ha egész nap a sarkadban van, ezzel sok gyerek van így. De az alvási nehézséget szerintem más okozhatja, és nem a szeparációs félelem.
válasza:Nálunk is 8 hósan volt szepa. szorongás. Most 14 hós és nyoma sincs. Sztem sem biztos, hogy az elalvásnál jelentkező dolog szepa. sz.
Amikor a kislányomnál 8 hósan tombolt akkor se WC-re, se a szekrény mögé nem mehettem. Szó szerint ahogy nem látott készen volt. De ez kb. 2-3 hét volt...
Akkor lehet, hogy megint a foga lesz a gond alvásnál...
Pedig azt hittem, most lesz egy kis nyugi, hogy "végigértünk" az első négy rágófogon is...
Olyan tanácstalannak érzem magam.
Teljesen átalakult a napunk, kettő helyett egyszer alszik egyik napról a másikra, sőt, van úgy, ha tehetné, hogy egyszer sem aludna.
Persze "lenyomom", következetesen kivárom, amíg csak elalszik nagy nehezen, de nagyon nyugtalan.
Izeg-mozog altatásnál, sokszor felsír, és csak úgy alszik vissza, ha kiveszem, már nem elég, ha megsimogatom.
Az egész egyik napról a másikra jött, pedig nagyon szépen, és főképp szigorúan kialakított, és betartott napirendünk volt, szóval pontosan tudja, hogy mi után mi jön, ilyen szinten zavar nem lehet benne.
És eddig nem is volt anyás.
Ezért gondoltam, hogy ez a szeparációs szorongás.
Egyébként szakirodalom szerint egy-másfél éves korban "tetőzik" a szeparációs félelem.
(dr. Ranschburg Jenő szerint)
Gondoltam, akik tapasztaltak ilyet, tudnak valami viszonyítási pontot adni, hogy mégis hány napig, hétig, vagy hónapig(??!!!) tarthat el ez a nyugtalan állapot.
válasza: válasza:Hasonló kérdést tettem fel ma én is, jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
Azért írj, ha valahogy sikerül megoldanotok a dolgot!
válasza:Az én fiam is ilyen nehezen alvós volt. Most 20 hónapos, és kb. 16-17 hónapos kora óta úgy alszik el esténként, hogy bedugom a kezemet a rácsokon az ágyába, és rábeszélem a sötétben (szó szerint), hogy aludjon el. Nem veszem ki, nem itatgatom, hanem mondom neki szép szóval, hogy aludjon.
A nappali alvásnál ő is mindig ficergett, meg mászkált az ágyában, de ez is az elalvás része, ezt nem lehet kikerülni, csak én meg már meguntam, hogy 40 percig őrizzem, míg elalszik, úgyhogy kb. 3 hete rászoktattam arra, hogy berakom az ágyába, mondom neki, hogy "aludj szépen, anya a másik szobában van", és kimegyek. Az ajtót ilyenkor nyitva hagyom, eleinte picit nyafogott, de átszóltam neki, hogy itt vagyok, nem tűntem el, minden ok.
Úgyhogy lesz ez majd jobb is.
Az általános hisztivel kapcsolatban meg annyit, hogy kb. 1 hónapja jutottunk el oda, hogy napközben bármikor le tudok zuhanyozni akkor is, ha ébren van, és közben nem dörömböl az ajtón ordítva, hanem nézi a meséjét, vagy játszik. Még mondja is, hogy pápá, mikor mondom, hogy megyek zuhanyozni, és csukom be az ajtót.
Az anyaság meg mindig durva lesz, csak ahogy nő, mindig más problémák lesznek vele. Ez egy örökös szolgálat. :)
Köszönöm a válaszokat!
Én meg azt hittem, hogy ahogy okosodik, egyre könnyebb... :-S
Akkor felkötöm a gatyámat, és valahogy ezt az időszakot is átvészeljük.
Új napirenddel, új elvárásokkal egymással szemben.
Ahogy elnéztem a válaszokat, ez nem rövid táv, hanem hónapokban mérhető változás...
A 10 hónaposan mindig felálló, és aludni nem hajlandó babásnak:
Nálunk ebbe a gondba tört bele az "egyedül alvós" bicskám.
Azóta úgy alszik el a törpe, hogy a nagy ágyon magam mellé fektetem, és átkarolom, hogy ne tudjon felállni, meg mászni, és pillanatok alatt elaludt.
De most újra ugyanott vagyunk, mint annak idején, csak már ebből a "fogásból" is ki tud ficeregni, és úgy látszik kb. ötödszörre is a születése óta újra meg kell küzdenünk az altatási gondjainkkal.
Hát szomorú vagyok.
Egyszerűbb lett volna, ha "csak" a foga jön... :-S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!