Nálatok mennyire dominálnak a színek a baba körüli dolgokban?

Vessenek a mókusok elé, de az én 2,5 éves lányomnak is elenyésző a rózsaszín ruhája. Disney-s vagy egyéb mesefigurás pedig teljesen kizárt. Az is az agyamra megy, ha valamit tele raknak masnival, virággal stb.

Ettől függetlenül nagyon csajosan öltözik.

Igyekszem úgy terelni az ízlését, hogy ne is akarjon Minnie-s, Jégvarázsos cuccokat hordani. Mivel most is sokan dícsérik, hogy csinos, remélem ez meggyőzi, hogy anya ízlésére számíthat:)

Nem az a gond, hogy te egyes színeket nem preferálsz. A gond ott kezdődik, hogy van nálatok olyan, hogy "tiltólista". Na ez a probléma, és az ilyen hozzáállás miatt mondják azt, hogy nem adsz (majd) teret a gyereknek. Most nézz magadba őszintén és mondd azt, hogy mondjuk lesz 2 ugyanolyan cipő. Az egyik olyan, ami a te színed, a másik meg egy élénk tiltólistás, de a gyereknek az tetszik. Meg sem próbálnád rábeszélni arra amelyik neked tetszik? Ezt nem hinném... Abból, amilyen szinten elutasítasz egyes színeket (?), nekem az jön le, hogy te tipikusan olyan anya vagy, aki megpróbálja majd a saját ízlésére formálni TELJES mértékben a gyerekét, pont úgy mint az első válaszoló! Ezzel pedig nem hagyja/hagyjátok érvényesülni a személyiségét. Jól hangzik, hogy most mindegy még neki, stb. De ez nem igaz! Már most meg kellene neki mutatni az összes színt, már most ismerkedni kellene vele, nem pedig később bemutatni neki, hogy "ja ez is, van de azt anya nem szereti, látod? van ilyen, de anya nem ezt szereti, választhatod, de nekem nem tetszik"

Nekem ikerlányaim vannak. Rengeteget olvastam a témával kapcsolatban, vagyis hogyan lehetséges HAGYNI őket személyiséggé válni. De egyébként is ilyen vagyok, hagyom érvényesülni. Amíg pici babák volt, addig hordták akár egymás ruháit is. Mindenféle színből volt minden típusú ruha. Mert akkor még tényleg nem tudtam, hogy mi lesz, ami nekik tetszeni fog, ezért nem a saját ízlésemet erőltettem rájuk, hanem pont, hogy mindent adtam rájuk! Ma már (2,5 évesek) kezdünk rájönni, hogy melyik lesz a csajosabb. Az egyikük rózsaszín, szoknya, hosszú haj mániás. A másiknak mindegy hogy milyen színű, szabású, Disney-s vagy nem, neki mindegy csak világos színű legyen. Ő például felhúzza a fekete cicanadrágot is, míg a testvérére szerintem képtelenség lenne ráhúzni. Amikor például festettük a szobájukat az egyiknek egyértelmű volt, hogy rózsaszín lesz. A másiknak meg mutattunk színeket és ő akkor választotta ki, így lila lett. De nem volt még neki sem egyértelmű, nem úgy mint a másik lányunknak. Festettünk a szobákba mesefigurákat. A rózsaszín szobába Anna meg Elsa került, míg a másik lányom mondta, hogy pillangót kér. Ha macskát akart volna, akkor azt kapott volna. Engem nem zavar. Ahogy az sem, hogy melyik szín tetszik nekik. Nem akarom őket befolyásolni egyáltalán.

Tudom, hogy a válaszomtól senki sem fogja máshogyan nevelni a gyerekét! De azért leírtam, hogy nem mindenkinél van tiltólista azokból a színekből, amit a szülők nem szeretnek :)

A babaszobája pasztell rózsaszín. A bútorok, kiságy szürke-rózsaszín. A babakocsi fekete.

Nem korlátozni akarom ebben, hogy milyen színeket szeressen, hiszen ha nagyobb lesz nem fogom ráerőltetni egyiket sem.

Van egy-két Minnies, Disneyes rucija, de túlzásba én sem viszem, mert nekem sem a kedvenceim. Tény, hogy sok rózsaszín ruhája van, de emellett sok olyan pasztell szín, ami tényleg csajos. A mogyoróbarna, fehér, halvány sárga is sok van a szekrényében.

Fekete mondjuk egy sem. Szerintem nem babának való szín.

En is igy voltam, hogy nekem aztan nem kell szines, mesefiguras tapeta...megbantam! Imadna nezegetni, simogatni.

A gyerekek szeretik a szineket, minel elenkebb, annal jobb. Elobb-utobb ugyis teli lesztek szines jatekokkal,karkotokkel, hajgumikkal, mesefigurakkal. Szerintem fura es felesleges "tiltolistara" tenni szineket.

Megjegyzem, az en kedvenc szinem is a szurke es fekete. Mas ruhat szinte nem is hordok. De eszembe sem jutna a gyerekszobaban barmit tiltolistara tenni. Majd rajossz, hogy peldaul egy elenk szinu, mintas, figuras takaroval, jatszoszonyeggel fel orat elvan magaban csak azzal, hogy nezi es tapogatja. Szoval a sajat dolgod konnyited meg egy ido utan az ilyen dolgok beszerzesevel. Persze te tudod. Instagram fotokon nyilvan menobben nez ki a letisztult kornyezet...

Nálunk fehérek a falak, világoskék az ágyrács védő, sötétbarna és narancs a babakocsi stb.. A ruhák abszolút szolídak.

Én a szín kérdést inkább a játékokra fókuszálom, mert azok azok amiket órákon át néz, vizsgál, amikkel játszik folyton. Most 3 hónapos és nagyon szépen fejlődik, én okosnak mondom, reagál mindenre, jó kedvű és imádja a világot.

Szóval szerintem sem kötelező szivárványban nevelni a gyerekeket.. A ruhák meg: nem a gyerek nézi hanem a szülő.. :D Ez szerintem abszolút önző döntés, hogy pillangós legyen-e vagy szolíd színes :D

1-es vagyok.

A környezet nálunk is színes. A szobája sárga és tele a fal piros virágokkal. A játékok színesek, a csillámpónik lilák, a barbie tüllruhás, a tündéres varázspálcája villogó "köves"stb., de a ruházkodást tényleg én irányítom. Max. 3 szín van rajta, tarkához nem kap tarkát, ha valami rózsaszín, akkor mellé már csak sötét szín megy.

Szerintem a jóízlés is azok közé az értékek közé tartozik, amiket át kell adni a szülőnek.

Az én megjelenésem, a ház megjelenése, a szobája megjelenése mind hat a gyerekre. Nekem tiniként tanulnom kellett, mi áll jól, mi néz ki jól. Egy csomó hátrányom származott belőle. A ruháim márkásak voltak, de mindet én választottam és ostobán álltak. Anya próbált szabad teret hagyni, de néha elejtett olyanokat, hogyha a felső sárga az alsó is legyen sárga. A pólót be kell tűrni. Bőhöz bő illik. Én meg mint az őrült gyüjtöttem be az infókat, hogy szép legyek és megdicsérjenek. Éveken át beszóltak, hogy csúnya vagyok, a fiúk nem találtak szépnek és azt hittem a testem/arcom miatt. Mikor csak rossz volt a hajam és a ruhám. Anya utolsó dobása a tangás fürdőruha ajánlása volt 12 éves koromban. Nem eröltette, dönthettem, de úgy akartam dönteni, hogy jó legyen és kihez fordulhat az ember, ha nem az anyjához tanácsért..

Mostanra kifejezetten jó ízlésem lett. Óriási változást hoztak a ruhák általános felsőtől. Népszerűbb lettem.

Mostanra anyát is én öltöztetem, őt is őszintén dicsérik a férfiak/nők egyaránt.

Én a sötétbarnát nem bírom, szerencsére rosszul áll neki. A plüssein kívül nincs barna dolga. Minden más szín megtalálható a ruhatárában. Van mintás holmija is, azokhoz egyszínű alsót vehet fel. Itthonra olyan kreatív lehet, amilyen akar, de ha kimegyünk, az öltözködési szabályokat ugyanúgy tudnia kell, mint köszönni, vagy fognia a kezem az úttestnél. Egyik sem kötelező, de illik tudni, mert az emberek ez alapján fognak hozzáállni.

Feketében egyébként rendkívül furcsa látványt nyújt.

A gyerekemnek mindenfajta ruhája van, hagyom dönteni, mint az étkezéseknél. Kirakok 3 zoknit, 3 felsőt és 3 alsót, amik mennek egymáshoz, ő meg választhat.

Még csak 3 éves, gyakran adtam rá rövidebb egyberuhát(hogy ne akadályozza a mozgásban) harisnyával, de úgy tiltakozik már, hogy nem tudom ráadni. A személyisegjegyei akkor is kibontakoznak, ha próbáljuk nem észrevenni.

Szerintem nincs gond a szobával, ha a játékai színesek. Ki más ízlését tükrözné a szoba, ha nem a gyerek szüleiét?

Amúgy a mi lakásunkban például nagyon kevés a narancssárga. Ettől függetlenül felismeri a színt narancs és mandarin formában, látja a bölcsiben, az utcán, könyvekben.