Borzalmas kapcsolatba várok gyereket? Mit tehetnék, hogyan tovább?

Minden tökéletesen indult. A párom egy humoros, jóképű, jó egzisztenciával rendelkező 30-as férfi. Nem voltunk már tinik, mégis ilyen "szerelem első látásra" dologhoz hasonló valami volt. Összeköltöztünk és a felesége lettem. Minden tényleg nagyon jó volt. Egy ideig.

Már féléve a felesége voltam és ez kb 3 - 4 hónappal a terhességem előtt kezdődött. Jött először az, hogy elment a "haverokkal". Ez eleinte csak 2 hetente fordult elő és nem volt vészes az, amilyen állapotban hazajött. Na ekkor álltunk párkapcsolati szinten ott, hogy úgy voltunk vele, ha jön a gyerek, akkor szülők leszünk, de nem erőltettük a dolgot. Aztán nem túl soká kiderült, hogy összejött a baba. Én nagyon örültem neki, és először rajta is ezt láttam. Azonban mostanra már teljesen kifordult önmagából. Már nem kéthetente jár el, hanem hetente legalább kétszer. A többi napon meg dolgozik késő estig, mivel valamikor pótolnia kell azt amivel elmarad a sok szórakozás miatt. Korábban hétvégente is dolgozott egy picit és így nem bolondult meg hét közben. De most hétfőtől csütörtökig késő estig dolgozik, péntektől vasárnapig eljár itthonról és józanodik. Azt nem feltételezem, hogy nő lenne a dologban mert olyan részegen szokott hazajönni, hogy még én is letagadnám szívem szerint.

7 hónapos terhes vagyok. A gyerek szinte csak engem érdekel. Persze kérdezi sokszor, hogy minden rendben van-e, de ezek szavak. Ha érdekelnénk, akkor nem járna el itthonról, hanem észrevenné és érdekelné, hogy én milyen állapotban vagyok ettől. Gyakran már akkor jön haza amikor hajnalodik. Próbáltam már neki mondani, hogy ez nem lesz így jó, de azt érzem rajta, hogy nem vesz komolyan. Hogy ennek az az oka, hogy én vagyok a nő, vagy az aki az 1/4-ét keresi annak, amit ő, én nem tudom.

Sokszor mikor hazaér úgy csinálok mint aki már alszik, hogy legalább ne vitázzon velem. Nem szokott bántani, csak veszekszünk olyankor. Egy hete annak például, hogy éjszaka annyira részegen jött haza, hogy elaludt a kanapén és felébreszteni is alig tudtam, azt akartam, hogy menjen feküdjön le. Aztán belém hasított a felismerés, hogy nehogy már 7 hónapos terhesen még én emelgessem meg könyörögjek neki. Összepakoltam és elmentem apámhoz. Másnap délre jutott olyan szintre, hogy megkérdezze hol vagyok...

Én nem tudom, hogyan fajultak el így a dolgok. Hogy mi az amitől nem vagyok már elég, hogy velem maradjon és ne leigya magát. Korábban minden héten egyszer vagy kétszer étteremben vacsoráztunk, eljártunk itthonról. Most vagy azért vagyok egyedül mert dolgozik vagy mert elmegy a barátaival.

Érdekes, hogy a munkáját teljesen ellátja, csak velem nem törődik.

Nincsen hova mennem hosszútávra. Apám nyugdíjas, hozzá nem tudok menni, abból a pénzből tuti nem élnénk meg még egy pár hónapig sem. A férjem az egyetlen aki mellett anyagilag nyugodtan tudnék legalább 1 évig babázni, de mellette meg már nem bírom ezt az életvitelt. Nem is fogja fel, hogy mi történik. Kezdek kiábrándulni belőle. Nem a szexet nem kívánom, hanem őt, mert a jelleme már nem az, akihez hozzámentem. Addig húzzam ki mellette valahogyan, amíg a kicsi bölcsis nem lesz és akkor hagyjam el? Vagy innen még van visszaút? Milyen gyerekkora lesz így a lányunknak? Olyan összegeket hagy bárokban, hogy az elképesztő. Mintha nem lenne elég, hogy leissza magát, még mindenből kiválogatja a legdrágábbakat is. Például hallottam mikor röhögve mondta az egyik barátjának, hogy "15.000 alatt ő nem is érzi az alkoholt". Nem szégyell ilyeneket mondani, mikor hamarosan kisbabánk lesz!

Túl tudom élni mellette ezt az 1-2 évet a lányom érdekében? Hogyan viszonyuljak hozzá? Amikor józan úgy csinál, mintha minden rendben lenne és értetlenkedik, ha én nem. Valamit tanácsoljatok kérlek, de ne csak általánosságban, mert ez a "hagyd el!", nem tudom nálunk hogyan valósulhatna meg.