Miért jó, ha valakinek gyereke van?

De mondd, hogy soha. Kell az. A közös program is, a kettesben lét is. Nem az első hetekben, hónapokban, főleg ha anyatejes lesz, de a soha az túlzás.

Lesz egyébként hármasban. A gyerek öröm. Ahogy nézni fogod a kórházban és talán elsőre nem tudod még felfogni, hogy a te babád, a kötődés se alakul ki egyik percről a másikra, de ahogy telik az idő, egyre inkább imádod, és teljesen más szeretet, mint amit eddig éreztél bárki iránt. Nehéz ezt leírni, amúgy én se tartom magam ősanyának, (képes voltam a 3 napos babát külön szobában altatni, huu..) szóval van 2 gyermekem és két csoda. Nem tagadom, nem mindig könnyűek velük a napok, vannak nehezebb időszakok, de a két kis boldogságom, én úgy örülök, hogy vannak. Miért? Csak, mert imádom őket.

Egy új világba visz el,olyan dolgot ad amit soha senki mástól nem kaphatsz meg.

Neki te vagy/leszel a minden,a világ. És ezáltal neked is Ő.

Bármi történik Ő mindig ott lesz neked! Ennyi szeretet soha senkitől nem kaptam,a férjemtől se,mert Ő másképp adja.

De borzasztóan sajnálom,hogy már pocakban a baba és ez a kérdés akkor merül fel benned. :/

Én amit nagyon szeretek

-amikor hozzám bújnak

-látni ahogy bízik bennem (pl. amikor megijed és odajön hozzám, mert itt biztonságban érzi magát)

-megismerni egy új személyiséget

-hallgatni az őszinte sztorijait

-magava tudat, hogy a férjemmel családot alapítottunk

-szeretni és szerezve lenni

Ezek után, ha hiszitek ha nem, de nem vagyok "ősanya típus". Sose gügyögtem, sőt idegesít és mások gyerekével nem tudok mit kezdeni. De az enyémeket imádom.

* maga a tudat

* szeretve

És csak szervezés kérdése, hogy mennyi időt tudsz tölteni a férjeddel kettesben.