Hány hónaposan kezdtétek el közösségbe vinni a babátokat?

Mivel 10 hónapos koráig négyszer voltunk kórházban, így nem siettük el (egyébként nem fertőző baja volt).

1 évesen kezdett kiscsoportos gyógytornára járni. Ez volt az első közössége.

Közösségbe, mármint emberek közé? Pár hetesen. De előtte látogatói voltak rendesen.

Sétálást és a friss levegőt 1-2 hetesen nagyon szerette, megveszett, ha egy napot kihagytunk, mert rossz volt az idő, csak oda kell a szélre figyelni, de már elvolt 3-4 hetesen is ha társaságban voltunk, vagy ha hozzánk jöttek rokonok/barátok családostul. 2 hónaposan már bírja az aktívabb napokat is (túrázás, piknikezés, nagy programok stb), csak kellenek napok, amikor semmi nem történik és tud pihenni, fel tudja dolgozni az infókat.

Hamar hozzászokott, tök kiegyensúlyozott, megtűri az idegeneket, nem zavarja már az új és furcsa hangok (pl gyereksírás), nagyon jól eszik, nagyon jól alszik, doki halálra dicséri, csontozata és izma erősebb az átlagnál, és gond nélkül átalussza az éjszakát is, pedig még nincs 3 hónapos. Addig amíg napi ritmus megvan, és amíg külső hatásoknak van kitéve amitől fejlődhet, addig lehet nyúzni, nagyon strapabírók és hihetetlen gyorsan fejlődnek.

Az elején problémája volt a hasával, fiú és hasfájós, de nagyon hamar segített, mikor párom átállította a diétáját és abbahagyta a tejtermékek, hagyma ételek és minden evését, ami kihatással lehet rá, meg utána ivott jó pukiztató teákat ami nagyon, de nagyon megkönnyítette a kicsi pukizását. De emellett, folyamatosan ki volt téve közösségnek.

Tudom sokan paráznak és hónapokig még az ablakot sem merik kinyitni a ha baba van a házban, nagyon sok ismerősünk van akik túlparázták a babájukat, de meg is látszik a babájukon így 2-3 év elteltével. Volt olyan, hogy a baba 3 hónapos koráig nem is szívott friss levegőt, mert tilos volt ablakot kinyitni és szellőztetni, ki sétálni meg csak 4 hónaposan ment. Volt olyan baba, akit fél éves koráig MAX csak a nagyszülő nézhetett meg, de ők is fél órát csak. Volt olyan, aki ha sétálás közben megmukkant, egyből rohantak vele haza, mert valami óriási baj van (ugyanezeknél heti 2-3 doki látogatás átlagos volt, mert a gyerek néha hapcizott és néha hangosabban fingott mint szokott...) Mindegyiknél van hiba, vagy túl beteges, vagy nem tud óvodában beilleszkedni, vagy kezelhetetlen, vagy visszamaradott.

Nem porcelánbaba ami a kezedben van, bírja a gyűrődést, csak a lényeg, hogy szép lassan szoktasd hozzá a dolgokhoz. Vidd ki sétálni röviden, másnap picit hosszabban, harmadnak még hosszabban és ha túl nyűgös, akkor 1 nap pihi. Ugyanez társasággal is.

Addig amíg ti kiegyensúlyozottak vagytok (értsd: nem vagy ideges) és addig amíg van egy napi ritmusotok, addig a baba terhelhető.

Azt se felejtsd, hogy a baba akkor tud csak fejlődni, ha hatásoknak van kitéve. Nem várhatod el, hogy szépen tartsa a fejét, ha sosem rakod hasra vagy a válladra. Nem várhatod el tőle, hogy izmosodjon, ha nincs jó sok mozgás és torna. Nem várhatod el tőle, hogy szép és egészséges legyen a gerince és csípője, ha nem nyújtod és tornáztatod. És nem várhatod el, hogy sokat aludjon és egyen, ha be van bugyolálva, nem éri hatás, nem tud mozogni és nem tud kalóriát égetni.

Fokozatosan tedd ki hatásoknak, és hamar belerázódik, nem kell félned, apró lépések, de már nagyon pici babát is vihetsz közösségbe. Max kerüld a beteg gyerekeket.