Amíg bébiszitterrel van a babátok, ti mit csináltok? Maradtok otthon, vagy szerveztek társaságot, programot? Hogy szakadjak le a piciről pár órára?

Van egy 13 hónapos kislányom, eddig a férjem jobban ráért, volt olyan, hogy elment 9-re dolgozni, de 2-kor már itthon volt, és együtt voltunk, vagy vigyázott a picire, amíg én elmentem kozmetikushoz, barátnőkkel találkozni, tornázni, stb. De az utóbbi időben több a munkája és általában 8-9-kor elmegy, csak délután jön haza. Próbálta, hogy ami munkát tudott, azt hazahozott, de úgy a munkával sem haladt és a gyerekkel sem tudott normálisan foglalkozni, így ezt az ötletet inkább elvetettük. És felvettünk egy bébiszittert... Nagyon aranyos, a kicsi is jól kijön vele, három baráti családnál is dolgozik és nincs vele probléma. Viszont én annyira nem bírok magammal mit kezdeni a 'szabad órákban', hogy az borzalom. Ha itthon vagyok, akkor folyton ott vagyok körülöttük, felesleges indokokkal lemegyek az emeletről, vagy kimegyek a kertbe, ha éppen ott vannak. Ha elmegyek itthonról, akkor nem tudom magam elengedni, mert azt figyelem, nem-e hív a bébiszitter, hogy valami gond van, vagy az órát nézem, hogy egy találkozóról mikortól nem ciki lelépni.

Azért vettünk fel bébiszittert, hogy én is kiengedhessem a gőzt, elmehessek nyugodtan napközben találkozni a barátnőimmel, beülni ebédelni, vagy elmenni futni, masszíroztatni. De ezek az 'én-idők' nem túl élvezetesek, mert mindig azon rágódok, hogy vajon mi csinál a lányom, nem-e sír, stb. Nem akarok olyan anyuka lenni, aki a gyerek nélkül három métert sem tesz meg, és eddig fel sem tűnt, hogy ennyire ragaszkodom hozzá. Júliusban megyünk a férjemmel kettesben nyaralni, már félek, hogy mi lesz, hányszor sírom ki a szemem a nyaralás alatt (eddig max 3 napot volt nélkülünk).