Viszitek magatokkal a babát nyaralni? Vagy amíg kicsi, felesleges? Hogy jussak közös nevezőre velük?
Kisebb vita lett ebből köztem és anyukám, valamint a nagyim között. Ugyanis imádunk utazni, ezért úgy gondoltuk, hogy a lányunkkal is megyünk majd, nem fogunk "bezárkózni". Főleg az első években, mikor mehetünk kötetlenül, nincsen ovi, suli. Most lesz 4 hónapos augusztusban, szeptember elején pedig elmegyünk vele egy eyghetes nyaralásra, repülővel (Európán belül). Viszont a nagyik szerint felesleges vinnünk, mert úgysem emlékszik később semmire, csak bajlódunk majd a babaholmikkal, babakocsikkal, napirenddel. Anyukám egyenesen oda lyukadt ki, hogy nem bízunk benne, és ezért nem akarjuk itthon hagyni vele... Erről szó sincs, mert tudom, hogy jó nagymama, bármit megtenne az unokájáért, de még nagyon picike ahhoz, hogy napokra másra hagyjuk. Erre példának az egyik barátnőmet hozta fel, hogy ő is mindig az anyukájára bízza a gyerekét (fél évvel szült hamarabb, mint én). Igen, de szerintem minden anyuka más, nem gondolom magamat "paramaminak", de egy éves koráig szeretnénk mi csinálni az esti rituálét, meg nem másra hagyni éjjelre (nyilván vészhelyzet más).
Meg hogy ott nem lesz segítség, és hogy fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elindultunk, ezért felesleges elutazni...
válasza: válasza:Hat en 7 hossal voltam egy hetet a balatonon es a nagyszuloketnis vittuk, megsem volt pihenteto...az enn7 honaposom nem volt ugy el veluk hogy tobb orara ott lehetett volna hagyni innentol meg mi ertelme a nyaralasnak...azert nem megyek nyaralni hogy szoptassak meg altassak meg ejjel 4szer keljek a babahoz....22 honapos volt mkor ujra elmentunj egy hetre harmasban. Na az mar jo volt.
Ha ram hallgatsz eldogadod hogy ez az idoszak nem a hawaiirol szol es mentek majd akkor, amikor mar valoban pihenteto vele nyaralni
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:És akkor legalább két éves koráig ne is menjünk ezer km-nél messzebb
Igen, én pl pontosan így gondolom, lehet pirospacsizni.
Itt mindig azzal jönnek, hogy a fiatal anyák nem élték ki magukat, menni akarnak, szórakozni, stb. Én húsz évesen szültem és büszke vagyok rá, hogy a gyerek volt az első, az igénye és jóléte. Nem így éltünk, hogy amit mi akarunk, amit mi szeretnénk, azt ő kénytelen elviselni, hanem az ő igényei szt alakítottuk a dolgainkat, amíg kicsi volt. Nem tudom és nem is akarom megérteni azokat, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy igen, némi lemondással jár a gyerekvállalás. Aki nem bír ki egy évet külföld nélkül, az ne szüljön. De ugyanezt gondolom egy szilveszteri buliról is. Semmi bajom nem lett, hogy átalakult az életemben a sorrend...
Most vagyok 41, egy teljesen önálló 21 éves lányom van, bátran mehetünk bármerre most, pótolhatjuk a kieső éveket. (Szerencsére persze jön velünk a barátjával mindenfelé...)
válasza: válasza:Mindkettőtök érveiben van igazság.
Ekkora babát ennyi időre biztosan nem hagynék másra. Hiába mondaná anyám akárhogy. (Egyébként kezet is foghatna a tiéddel, ugyanezeket szokta mondogatni, hogy nem bízom benne, ha nem hagyom rá.)
Repülgetni se biztos, hogy mennék ekkorával, de ez egyéni, és a kisebbik gond.
Mi szoktunk menni kirándulni vele és nélküle is. Neki is szokni kell, bár ő szereti a mászkálást, és nekünk is kell kettesben lenni a párommal.
Én is már nagyon kicsi korom óta járok a szüleimmel kirándulni és imádjuk nézegetni a régi képeket. Igaz hogy nem emlékszem a régi nyaralásokra de jó hallgatni ahogy mesélnek róla hogy pl hogy nyomtak le egy túrát babakocsival miközben én végig aludtam vagy hogy sátoroztunk...
Ja és ennek köszönhető hogy 19 évesen még mindig jobban érdekel a természet mint a YouTube vagy a Facebook ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!