Miért nem szeret, nem ragaszkodik hozzám a 7,5 hónapos babám?

Nemhogy örülnél neki hogy nincs a seggedben 0-24 és lehet életed is anélkül, hogy az üvöltést kéne hallgatnod egy 20 perces "nem jöhetsz" elfoglaltság alatt.

Nem tudlak sajnálni, a gyerekem mellett a főzés is kész rémálom volt.

Nekem is voltak hasonló gondolataim, bár gyorsan elhessegettem őket. Volt egy időszaka a fiamnak, úgy kb 4-5 hónapos korától kb 7-8 hónaposig mintha tudomást se vett volna rólam. Neki az apja volt a minden. Aztán hirtelen elkezdett változni. Én úgy mondanám, hogy megtanult szeretni, nem csak kötődni. Hirtelen puszikkal árasztott el, olyan bensőséges mosolyokat kaptam tőle, hogy elolvadtam. Az apja is észre vette, hogy elkezdett szeretni minket és elkezdte megtanulni, hogy tudja kimutatni.

A kötődés biztosan meg van, onnan pedig jön majd a többi is.

ne légy buta, ez nem így megy!

olyan vagy mint feleségem, ő is folyton ezzel jött, hogy apát mennyivel jobban szereti a kicsi, mert mindig mosolyog neki és szomorú ha elmegyek dolgozni és mennyire örül ha megjövök... hiába magyarázom neki, hogy az anyuka a bástya, a biztonság, apuka pedig a móka akivel lehet játszani. De ha baj van, akkor anya kell, csakis anya.

Én jól elvagyok a kicsivel, még akkor is ha egyedül vigyázok rá, míg feleségem elugrik 1-1 órára.

Játszunk, tornázunk, pihenünk. Viszont múltkor, nem tudom mi történt, de a gyerek teljesen kiakadt. Nem parázok és általában le tudom nyugtatni, de akkor valamiért nagyon nagyon kiakadt és mindenütt az anyját kereste (aki dugó miatt picit késett).

Szóval van különbség mikor apuci miatt szomorú, hogy nem láthatja, meg amikor összetörik a világ, amikor rájön, hogy anya hirtelen nincs ott mellette.

Mondtam is feleségemnek, hogy itt van a különbség a kettőnk szeretetében, miután hazajött és seperc alatt megvigasztalta.

Azóta legalább abba hagyta a "kit szeret jobban" kérdést :)