Mit tegyek, ha a szülés után kiderül, hogy nem teljesen egészséges a kisbaba?

Ezt most te sem kérdezed komolyan,ugye???

Mit gondolsz,ha beteg, falhoz kell csapni,vagy intézetbe adni?Nem,te vagy az anyja,és neked nevelned kell akkor is,ha beteg.Van egy nyitottgerinces kislány nem messze tőlünk,és teljesértékű életet él,csak tolószékben.Oviba jár stb.Igen,kicsit nehezebb lesz onnét mint addig volt...

De nem dobhatod el magadtól csak mert beteg!

Az első válaszadónak üzenem, hogy ne legyen ennyire szigorú!

A kérdező lehet nem terhes, terhes, vagy éppen nem egészséges a kisbabája.

Egyszerűen félhet is, hogy mi lenne ha baj lenne. Lehet olyan fiatal, hogy nem méri fel még az anyaság erejét.

Én a kérdezőnek csak annyit mondanék, részletezze kérdését, miért kérdi.

Azt hiszem az egyik legnehezebb és leginkább vitát indító kérdést tetted fel. Minden családnak mérlegelnie kell, mennyit bír el a kapcsolatuk, a pénztárcájuk, az egész életük. Vannak sérülések, amikkel teljes értékű életet lehet élni, vannak olyanok, ahol egész életében másoknak van minden szempontból kiszolgáltatva a beteg és vannak a köztes állapotok és ezeknek variációi. Legyünk őszinték, egy beteg gyerek/felnőtt óriási terhet róhat a családra, szétmehet a házasság, esetleg megsínylik a testvérek és marad az önfeláldozás érzése. Viszont nagyon szeretni lehet és kell őket, mert a maguk módján mind meghálálják. Próbáltam nagyon diplomatikus lenni, nehogy valakit véletlenül megsértsek.

Ahogy én gondolkodtam: az első gyereknél úgy döntöttem, nem vállanám a felnevelését egy beteg gyereknek, mert nem éreztem elég erősnek magam. Egészségesen született, de azóta kiderült egy anyagcsere-betegsége és az élet megy tovább, viszont elváltam. Azóta van még egy gyerekem és azért ott van bennem, hogy bármi történhat. Mindenkinek mérlegelnie kell és a döntését másoknak tiszteletben kell tartania. Jó egészséget!

Bennem ez fel sem merül. Sőt, így 13 hetes terhesen az afp vizsgálat sem érdekel, mert akármi is van odabennt, az az én gyerekem és szeretem, bármi is legyen vele. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lenne, megterhelő, de attól ő az enyém és nem adnám semmiért.

De persze ezt mindenki maga dönti el, biztos van orvos, segészszolgálat, aki segít, és tanácsot ad. Ha úgy érzi jobbnak, örökbe adhatja.

Én úgy is szeretném, hisz az enyém, és attól még lehet "teljes" élete, hogy beteg.

Szerintem ezt mindenki maga dönti el-akár így, akár úgy dönt egy anyuka mindenképpen el kell fogadni, és tiszteletben kell tartani.

Mert mindkét döntéshez erő kell-mindkét döntés egy életen át fog kísérni.

Aki azt mondja ilyenre nem is gondol-szerintem nem mond igazat- mindenkinek megfordul a fejében, hogy mi lesz ha...

Nekem vam már egy 8 éves fiam - amikor vele terhes voltam nem volt kérdés, ha beteg ha egészséges megtartom (igaz, nem mertült fel a betegség-szerencsére)

Most ismét babát várok-az orvosom rámijesztett, nem fejlődik rendesen (várom az afp eredményét-ami még téves is lehet, hiszen mindenki tudja, abszolút nem megbízható).

Nekem "sűrűn" eszembe jut, mi van ha betegen születik.

Már nem merem olyan kategórikusan kijelenteni -mint a fiam nál- hogy felnevelem.

Beszéltünk erről párommal is mi van ha beteg a babánk, szerinte ilyenre még csak ne is gondoljak...nincs baj, persze én sem temetek élve-és "tudom" tényleg nincs baj.

De azt is tudom-ha így adódna-, nem lennék képes rá (szerinte igen, mert erős vagyok), nem lennék képes a családomat, a fiamat feláldozni. Legalábbis most így érzek.

De ki tudja, ha a kezemben tartanék egy beteg babát-mert attól még az enyém...