Vége a kapcsolatomnak, pár hetes a babám. Kérlek nyugtassatok meg, hogy nincs vége a világnak és boldogok leszünk ketten is?

Biztos, hogy boldogok lesztek 2-en, rengeteg boldogságot és erőt tud adni a Gyermek. Sajnálom, ami veled történt, de hidd el, jobb, hogy eljöttél! Csodálatos dolog az Anyaság, próbálj minden erőddel a Picire összpontosítani, mert nagyon gyorsan telik az idő (tudom, könnyű ezt mondani). Ha nagyon magadba roskadsz, nem fogod látni a sok szépet és jót, amit a Babádtól kapsz. Sok erőt és kitartást kívánok!

Amúgy jó helyre kerültél? Áll melletted valaki, aki tud segíteni lelkileg?

Az igazi életetek még csak most kezdődik. Vége lesz az állandó nyomásnak, piszkálásnak és végre csak a kicsire koncentrálhatsz. Tudom nehéz elfogadnod, mert a gyermeked apja, a férfi, akinek gyereket szültél, de ami nem megy nem szabad erőltetni. A gyermekednek az ő édesanyukájára van szüksége nem az idegeskedésre és az állandó vitára.

Ha egy mód van rá költözz! Ha később még alakul valamire a kapcsolatotok, akkor alakul. Ha nem akkor sem lesz vége a világnak. Hidd el, mire a gyermek mellől ki tudsz majd mozdulni, addigra lelkileg is meggyógyulsz és találhatsz olyat, aki elfogad téged, szeret téged és a picikéteket egyaránt.

Ezúton is őszinte sajnálatom minden olyan anyukának, akinek ezt át kell/kellett élnie. Le a kalappal előttetek és kívánom, hogy mind nagyon boldogok legyetek!!!!!

Tök ugyanez volt nálunk is leszámitva a depressziót.

Mi fél éve mentünk szét akkor volt a lányom 1éves.De már jóval korábban kezdődtek a gondok az állandó veszekedések..Elsősorban az anyagiak miatt hogy ő tartott el,elszámoltatott az utolsó 100ftal is amit adott.Nem nézet sem nőnek talán anyának sem, mert minden rossz volt amit csináltam.Neki a barátai a szabadság a kötöttség nélküli élet fontosabb volt.Hát menjen.Baromi nehéz volt, okoltam magam,miért alakult ez igy,hogy dehát akartuk mindketten mégis egyedül kellett megoldanom mindent mégha itt is volt velünk.Semmi egy nagy nulla.Sűrűn jön a lányához néha még mi is tudunk normálisan beszélgetni, imádja a gyerekét és nagyon hiányzik mostmár neki.

De a gyereknek és nekem is sokkal jobb igy, már jól érzem magam.És ami sokat számit hogy más férfiaktól nagyon sok pozitiv visszajelzést kapok, mint nő, vagy mint anya.Szóval már kialakult apa nélkül az életünk de bizom benne hogy megtalálom az igazi hozzám/hozzánk való párt!!

Sajnálom ami veled történt! A helyzetedet átérzem,én is boldog családot terveztem,de még terhesen elhagyott a gyerek apja!

Nagyon nehéz egyedül,csak az idő segit begyógyítani a sebeket!

A gyerekkel biztosan boldog leszel,én is az vagyok vele,minden perc egy boldogság amit kapok tőle,de ez nem teljes értékü élet!

Azt én is szeretném tudni,h egyszer leszek e még igazán boldog,és lesz e teljes értékű életünk!