3 hónapos kisbabával illene folyamatosan foglalkozni amikor ébren van?

A fiam nem túl sokat alszik napközben (leginkább csak babakocsizás közben), ellenben amikor ébren van akkor nagyon sokszor akár 30 perceket is tök jól elvan magában, csak úgy nézeget ki a fejéből. Ilyenkor nekem lenne időm a háztartási dolgokra, esetleg picit dolgozni telefonról vagy laptopról, elolvasni néhány cikket vagy mondjuk ey fejezetet a könyvemből, ilyesmik. Csak olyan de olyan de olyan brutál bűntudatom van, hogy ott a gyerek, ébren van és szépen csendben nézelődik én meg nem vele törődök... Olyan édesen mosolyog mikor fölé hajolok. Vívódok magamban, hogy vajon mi a helyes. Állandóan beszélgetni hozzá, játszani vele, hasra pakolászni, játékokkal macerálni - attól félek ennek az lesz az eredménye, hogy teljesen leszoktatom az önálló játékról, kreatív időtöltésről, totálisan matrica lesz és esetleg túl is ingerlem amitől meg hiperaktív szintre "állítom be" nála az alapjáratot... A mérleg másik oldalán meg az van, hogy azt képzelem, hogy egy igazán jó anyuka a baba minden ébren töltött percében mellette van és vele - a fejlesztésével - foglalkozik.

Segítenétek, tapasztaltabb édesanyák, hogy mennyit és hogyan jó a babát hagyni egyedül nézelődni? Mi az a pont, ahol ez még nem hanyagolás és érzelmileg nem szenvedi meg a dolgot?

Sírni soha nem hagyom, most csak a nyugis egyedüllétről van szó.