Másnál is volt olyan, hogy egy nehéz nap után olyat mondott, amit később megbánt?

Áhhh, én is ilyen vagyok.

Csak nekem már felnöttek a gyerekek.

Most probálj meg valamit kitalálni, hogy milyen mödszerrel tudod magad lenyugtatni,

Mert a gyerekek megjegyzik.

Tudom hogy ez is nehéz korszak de ha iskolas lesz, te meg mész dolgozni plussz két gyerek akkot nagyon kileszel.

Utolag már hiába bánod meg.

Gondolkozz vagy tarts otthon ilyen gyogynövényes nyugtatot.

Persze, mindnyajan mondjuk!

De mozduljatok ki!

En nem birtam volna a negy fal kozott, minden nap csinaltunk programot. Nincs kocsim, busszal mentunk, szoptattam barhol, hidd el nem keszulsz ki ennyire.

Én ezért nem vállaltam több gyereket. Imádom a fiam, de 2-vel nem bírnám. Pedig előtte 2 gyereket akartam. Gondold át.

Most 6 éves a fiam, boldog, kiegyensúlozott család vagyunk.

Nem szégyen, ha nem bírsz többet, az a rosszabb, ha vállasz többet, és sokszor hallgatják, hogy neked milyen nehéz.

Kemény a gyereknevelés, valakinek könnyen megy, valakinek nehezebben. De mindenki annyit vállaljon, amennyit bír. Akkor lesz boldog a család.

Én is mondtam ilyet akkor volt az utolsó hogy ne legyen szabad időm naponta 1-2 óra. Ha nem vezetem be, megőrülök

Hasfájós, fordított alvó matrica babám volt. Amikor a kórházból hazajöttünk akkor sírt amikor aludni kellett volna. Hasfájás miatt 1 évig nem aludtunk egy huzamban 2-3 óránál többet. Utána a szepa miatt.

Annyira tudott üvöltve sírni hogy ha pl wcre mentem hogy hányt fél perc kellett neki. Vagy épp mikor fogat mostam és nem vettem fel. De nem kellett egy perc úgy üvöltött. Vehettünk bármilyen drága zenélős játékot azt sem tudta elviselni hogy eszek és nem fogom kézben. Főzni sem tudtam mert ha a konyhában háttal álltam neki sírád hányás jött.

Az apukájánál is ugyan ez, csak neki több türelme van

Most 2 éves bölcsis már könnyebb de az biztos másik gyerek nem lesz. Kiidegelt teljesen.

:) ne aggodj ezen még párszor atmesz majd, mint mindenki. (vagy a nagy átlag)

Te sem vagy robot szoval mindez normalis.

Hé, szoval nyugi, pihenj egy jot, ferjeddel massziroztasd meg a labad es hnap johet minden tiszta lappal inditva.

Belegondolsz egy gyerek mellett nincs ebedszunet, nincs egy nyugodt kakilas, 5perc csend, vele nehez megbeszelni a napodat. Hat johogy idegorlo egy-egy nehezebb nap. (egyebkent kivetel nelkul ma mindenki gyereke zakkant volt)

Az lenne a fura ha sose lenne ilyen napod es neha nem adnad ki ezeket magadbol.

Nem vagy undorito anya, tok atlagos vagy. Inkabb legyel ilyen mint alszent.

Másnak is kicsúszik az, amit abban a pillanatban sajnos igaznak si érez, ezen nincs mit szépíteni, természetesen egy pillanattal később meg már tudja, hogy nem igaz, és hogy bántó volt, és rossz anyának érzi magát miatta. Kimozdulni, kicsit gyerek nélkül lenni, akár egy fél órára is naponta, vagy hetente két órára nagyon sokat tud segíteni.

Nekem az első gyermekem volt és ma is nagyon nehéz természet. kettővel nyilván nehezebb sok szempontból, mégis azt mondom, pontosan ugyanannyiszor merültem ki, és akadtam ki, amikor még csak egy volt, mint most a kettővel. EZt csak az tudja, akinek szintén matrica/nagy igényű gyermeke van, hogy annyi figyelem és odaadás kell neki egymagának is, mint más családokban kettő vagy akár három gyereknek összesen.

Ha két gyerek van, akkor van, ami könnyebb, van, ami nehezebb. Amikor egyszerre kérnek mindketten azonnal valamit, akkor szétszakadsz, vagy azt érzed, szét kéne szakadnod, ha mérlegelsz, hogy melyik a sürgősebb, akkor a másiktól el kell fogadni/viselni a sértettséget, elégedetlenséget. Ilyenkor például nehezebb. Amikor viszont két órán át eljátszanak, és te azt vezsed észre, hogy ők hangosan kacarásznak, egyértelműen jól érzik magukat, te meg két óra alatt rendbeszedted az egész házat és még magadat is, aztán boldogan kiszaladnak hozzád és kétfelől ölelnek egyszerre, akkor meg azt érzi az ember, hogy két gyerek dupla öröm az egyhez képest.

Nálunk három év a korkülönbség, ami bizonyos szempontból már túl sok. Viszont mégis így a jó, mert a nagy már telejsen önálló, a kicsi pedg most kezd önállósodni, sokkal könnyebb így, mintha mindkettőnek még törölni kéne a fenekét például, vagy mindkettőt etetni kéne még az asztalnál, vagy öltöztetni reggelente.

tehát nem fogom azt hazudni, hogy nem nehezebb kettővel, mint eggyel, de valahogy mégsem dupla annyira, és nem mindig. A legnagyobb szerencse, ha szeretnek és tudnak együtt játszani. Ahol egy gyerek van, ott vagy anyán/apán lóg a gyermek egész nap, vagy egyedül kell játszania, amikor a szülők sehogy sem érnek rá éppen. Nyilván ez sem baj, de nem is könnyű.