Mit éreztetek mit váltott ki belőletek, mikor a gyermeketek olyan dologra vágyott, amit nem tudtál neki meg adni vagy csak idővel?

Tudatosítottam magamban, hogy felnőttként sem fog mindent megkapni, amire vágyik, és nem árt, ha ehhez hozzászokik. Egy pszichológus ismerősöm mondta, hogy a gyereknek is szüksége van frusztrációra, meg kell tanulnia feldolgozni magában, mert így készül fel a nagybetűs életre.

Gondolj bele: neked felnőttként nincsenek olyan vágyaid, amiket nem tudsz megvalósítani? Én bevallom, nagyon szeretnék egy medencés luxusvillát, meg karibi nyaralást a tél közepén, meg jó lenne egy teleportáló gép is...

De szerencsére kiskoromban megtanultam, hogy vannak elérhetetlen, vagy nehezen elérhető vágyak az életben, ezért nem élek állandó frusztrációban, hogy ezek nincsenek meg.

Egyrészről sajnáltam, másrészről pedig "örültem", mert szerintem baromira nem egészséges mindent megkapni (bár még sosem volt benne részem, hihihi) :)

A nagyobbik gyerek elsős kora óta (3 éve) Xbox-ért, saját mobilért és tablet-ért nyavalyog, mert már szinte minden osztálytársának van. Utóbbi 2-ről megbeszéltük, hogy felesleges, tabunk van, mobil pedig minek, amíg mi hozzuk-visszük.

Az X-boxot megkapták karácsonyra, de már azt is bánom, tavasszal tuti elrejtem valahová a kontrollereket!

Amúgy emlékszem, hogy amikor 20 éve jogsira és kocsira vágytam, hónapokig gyűjtöttem rá, minden gondolatom ekörül forgott és amikor meglett mindkettő, akkor persze nagyon boldog voltam, de egy kis üresség is volt bennem.

Eszembe jutott, hogy volt Amerikában egy eset, amikor egy gazdag srác legyilkolta az egyetemi csoporttársnőit, akik visszautasították a közeledését. A szakemberek szerint azért kattant be, mert megszokta, hogy mindent megkap, amit csak akar, és nem tudta elviselni, hogy a kiszemelt lányokat nem kaphatta meg. Persze nyilván ez egy szélsőséges eset, de azért elgondolkodtató!

Szerintem nagyon is fontos, hogy egy gyerek legyen azzal tisztában, hogy nem kaphat meg mindent. Kis dolgokkal érdemes kezdeni, például amikor a gyerekem a boltban több dolgot néz ki magának (pl. csokit, rágót, tehát apróságokat), akkor megbeszéljük, hogy EGYET választhat, és a másikat legközelebb kapja meg. Egy idő után már ő maga mondogatta, hogy "majd legközelebb".

Én elmagyaráztam a 3 évesemnek, hogy pénzbe kerül minden.

Pénzért dolgozunk és ebből a pénzből vesszük a kaját, használjuk a vizet, villanyt és ebből vesszük a játékokat is. És ha olyan játékot néz ki amit túl drága, akkor megmondom neki, hogy ez túl drága. És így magyarázom neki azt is, amikor folyatni akarja a vizet vagy égve hagyja a villanyt, hogy ne pazaroljuk a pénzt mert akkor többet kell dolgoznunk stb.

Igaz még csak 3 éves de eddig jól megértette. Nagyobb gyerekről még nem tudok nyilatkozni.

Én amúgy sem szoktam mindent megvenni nekik még akkor sem, ha belefér.

Tipikus példa az üdítőivás. Ált. viszek magammal mindenhová vizet, így tök feleslegesnek tartom méregdrágán megvenni a félliteres cukrozott löttyöket, pedig beleférne anyagilag. Ezt párszor el kellett magyaráznom a gyerekeknek, hogy annak az 500 Ft-nak jobb helye lesz a perselyükben/bankszámlánkon stb, mint hogy 3 perc alatt megigyuk, a pet palackot eldobjuk, majd 10 perc múlva ugyanolyan szomjasak legyünk...

Amúgy érdekes, hogy mindenki (én is), anyagi dolgokra gondolt, pedig ugyanígy lehetne pl. idő/apuka/anyuka/nagyszülő/egészség stb. is, amire a gyerek vágyik és nem tudod neki megadni :)

Az utolsó válaszolónak nagyon igaza van!

Egész tinikorom azzal telt, hogy frusztrált voltam, nem volt diszkmenem, nem mehettem az osztálytársaimmal külföldre kirándulni stb. most is ez van még (leszakadt térségben élek, jelenleg nincs munkám), inkább nem is tartom a barátaimmal a kapcsolatot, mert szégyellem ezt az egészet. Talán szeptembertől jobb lesz a helyzetem.

A gyerekemnek mindent meg fogok adni (persze az ésszerűség határain belül). Szerencsére még nincs abban a korban, hogy követelőzzön, még beszélni sem beszél. :)

Az utolsó kettő nagyon rossz nyomon jár.

Nem kell egy gyereknek sem mindent megadni. Nem kell kompenzálni a gyerekkori sérelmeinket azzal, hogy a toronyórát lánccal vesszük a saját gyereknek minden héten.