Milyen irányba befolyásolja az egészséges testvér lelki fejlődését a "beteg" testvér élete?

Négy gyermekünk van. Egy nagytesó és hármas iker kistesók, közülük egyik sérült (műhiba szerintunk, kórház tagad, majd a bíróság dönt).

Tudatosan figyelünk, hogy ne legyenek elhanyagolva a többiek. Külön külön is csinálunk programokat velük. Minden kérdésükre mindig válaszolunk, őszinték vagyunk velük a testvérük állapotáról. Ennek ellenére több időt köt le a beteg gyerkőc, mert őt mindenben ki kell szolgálnunk.

Nagytestvert egyébként lelkileg megviselte az eleje, amikor haldoklott a testvére, és hónapokig kórházban voltunk. Pszichológus segített neki ezt az időszakot feldolgozni. Amit bánunk, hogy nem akkor azonnal kértünk szakértő segítséget, valószínűleg jobban kezeltük volna a helyzetet.

Persze nem tudom, hogy hosszútávon mi lesz, mit hoz a kamaszkor, felnőttként hogy csapódik ez le bennük. Próbáljuk a legtöbbet kihozni a helyzetből.

Nővérem veleszületett szívbetegséggel jött a világra. 10 éves koráig rengeteg életmentő műtétje volt. Egy műhiba miatt az egyik műtét után lebénult. Szerencsére nem maradt úgy, de mozgássérült lett. Az egész gyermekkora orvosokról, műtétekről és fejlesztésekről állt. Én ebbe születtem bele. Teljesen természetes volt, hogy ő a középpont. Igen, el voltam hanyagolja rendesen. De el magyarázták, hogy neki szüksége van erre, stb. Mindig imádtam a tesómat. Szerettem, hogy van, akkor is, ha rá vigyázni kellett, segíteni neki.

Viszont anyámmal nem jó azóta sem a viszonyom. 18 évesen elmentem egyetemre otthonról, vissza se néztem. Nővéremmel jó a viszonyom, napi szinten beszélünk.

Az biztos, hogy nagyon hamar, nagyon önálló lettem így.

Autista kisebb testvérem van.

Igen, el lettem hanyagolva, főleg miután még egy tesóm született. Nekem kellett mosogatni, takaritani, kb ilyen házicseléd voltam. Vigyáznom kellett rájuk, értük mennem, stb. Anyámmal azóta is rossz a viszonyom, a hugommal nincs kapcsolatom, a másik tesómmal haveri szint. Szóval nálunk ez volt a helyzet.

Az én fiam erős adhd-s, sőt voltak olyan orvosok, akik az autizmust is rá akarták sütni.

A lányom cuki, aranyos gyerek, bár időközben róla is kiderült, hogy adhd-s, de neki csak a tanulásban van gondja, a magatartásával általában nem. Legalábbis a suliban, itthon azért kikészít rendesen. Viszont tisztában vagyok vele, hogy a tesó miatt ilyen. Mi totál kivagyunk idegileg, csak félállásban dolgozom, már egy iskolából kivágták, csak délig van iskolában, délután én vagyok vele itthon. (Most persze egész nap)

Állandó feszültség van itthon, én nem vagyok boldog így. Szerintem ezt érzi a lányom is, mert nem tűnik ő sem egy boldog gyereknek.

Ráadásul az ilyen típusú gyerekkel másképp kell bánni, nem büntetem folyton mindenért, viszont a lányomat azért szigorúbban veszem, ő ezt sokszor ki is kéri magának.

Van egy barátnőm, neki autista a fia, de nagyon. A másik gyerek viselkedése szerintem teljesen gáz. Ő nagyon sérült ebben a helyzetben.

Tőle elvárják, hogy normálisan viselkedjen, viszont a tesótól nyilván nem. A gyerek úgy csinál, mintha nem értené, miért. Nekem miért kell segíteni itthon, neki miért nem stb. Azért vissza is él vele rendesen.

Szerintem sérül a normális gyerek az ilyen helyzetekben mindenképp. Még ha a szülők igyekeznek is ugyanannyi figyelmet adni, nyilván érzi a gyerek is a kettős mércét. Na meg azt, hogy a szülei nem boldogok így.