Miért mondják sokan a bölcsiről, hogy szükséges rossz?

Mert azokban az években még az anyja mellett lenne a gyerek helye (3 éves kor alatt órákra másra bízni és hurcolászni, nem túl előnyös)

(Ez a "rossz" benne)

De mivel nem tudják máshogy megoldani a gyermek nappali "ellátását" , muszaj bevinni.

(Ez a "szükséges")

Azért mert egy 1-2 éves gyereknek semmi szüksége heti ötször 8 óra közösségre. Nem az ó belső igénye. A szülei közelsége tökéletesen kielégítené minden igényét, és ezt nem helyettesítheti semmilyen kedves gondozó.

Éppen ezért szükséges rossz, amennyiben a szülei kénytelenek dolgozni.

Lányom nem volt bölcsis. Ő is rengeteget fejlődött 2 és 3 éves kora között szociálisan, értelmileg, érzelmileg, beszédben. Egyszerűen mert ez egy ilyen időszak, amikor rengeteget fejlődnek, ehhez nem kell bölcsi.

Az oviba pedig pikk-pakk beszokott.

Bölcsis néni vagyok.

Az anyukáknak sokkal nehezebb, mint a gyereknek. Az anyukákat sokkal jobban megviseli, mint a gyerekeket. Az anyukáknak sokkal jobban fáj, mint a gyerekeknek. Kb. emiatt gondolják így.

A gyerekek ebben a korban könnyen alkalmazkodnak, nem lesz lelki törésük attól, hogy beadják a bölcsődébe, ahol normális napirend van, friss gyümölcsöt kapnak, ahol négy étkezést biztosítanak neki, ahol szakszerű ellátásban részesül stb.

Mint mondtam a szülőket sokkal jobban megviseli. Sokkal inkább a szülő oldaláról igaz az, hogy "szükséges rossz", nehezen tudnak leválni.

"ahol normális napirend van, friss gyümölcsöt kapnak, ahol négy étkezést biztosítanak neki, ahol szakszerű ellátásban részesül stb."

Mert a saját otthonukban rendszer nélkül élnek, szemet esznek, éheznek? :)

Az első gyerekem járt bölcsődébe 2 éves korától. Kifejezetten jól érezte magát, szívesen ment, segítettek a szobatisztaságban, tényleg, egy rossz szavam nem lehet.

Mégis, mikor a harmadikkal terhes lettem, és úgyis odahaza maradtam volna, nem vittem a másodikat bölcsődébe, mert az szerintem is egy szükséges rossz.

Egy 2 évesnek nincsen igénye arra, hogy napi 8-10 órában máshol legyen, hanem szuperül elvan odahaza anyukával, úgy, hogy még a fejlődésben sem fog megállni. Hát nem kényelmesebb későn kelni reggel, anyu főztjét enni, minden játék tulajdonosának lenni? Dehogynem. Na ez mind nincs meg, ha bölcsődébe megy a gyerek. Ahol ismétlem, nyilván nem bántja senki, szeretgetik, etetik, fejlesztik, stb, de semmi szüksége nincs erre. A bölcsőde azért van, hogy ha anyuka dolgozik, addig jó helyen legyen a gyerek.

Mert magukhoz akarják láncolni a gyereket.

Normálus esetben 1,5 évesen de legkésőbb 2 évesen szükségük van bölcsire. Nekem nem volt muszáj, és hiányzott is, de tudtam azzal teszek jót, ha mehet bölcsibe, így 21 hónaposan ( sajnos csúszott a bölcsi nyitása, ezért nem előbb) beadtam.

Én is a bölcsis nénivel értek egyet, bár közöm sincs a szakmájához, csak mint épp beszoktató anyuka írok.

A fiam igazi anyamatrica, egy lépést sem megy nélkülem sehova idegen helyen, minden helyzetben visszacsatolást vár és baromi nehezen oldódik fel. Ennek ellenére még számomra is meglepően ügyesen veszi az új akadályokat (nyilvan nekünk is lesznek nehéz napok), de én is úgy érzem, hogy nekem nehezebb, mint neki. Mikor két napja először küldtek haza másfél órára, akkor 10 percig toporogtam a kapuban, hogy most tényleg menjek el?

Még kicsit sem oldódott ott fel, ezt látom én is. Még nem is sejtik, milyen kis kópé ő valójában. Ennekellenére itthon már vidáman utalgat a bölcsire a maga kis babanyelvén (még nem beszél igazán), és huncutkodva várja tőlem azokat a mondókákat amit ott hall, nekem meg fogalmam sincs melyikre gondol.

Amúgy sok más országban jóval korábban kerülnek bölcsibe, és mégis sok más országban a kutatások szerint boldogabbak a gyerekek mint itthon.