Aki nehezen szakadt el a gyerekétől mikor bölcsődébe került?

Amiatt ne aggódj hogy bántani fogják. Oda kicsik járnak, nem bántják tudatosan egymást, max elveszik a játékát, de normális helyen ezt kezelik a nevelők.

Olyan előfordul, hogy oda csap egyik gyerek a másiknak, de ez sem igazi bántás csak még nem tudják szavakba önteni az érzéseiket. De ezt is kezeli egy megfelelő nevelő.

Az én fiam nem rég kezdte a bölcsit, azt hittem könnyű lesz. De nem az. Neki is nehéz a leválás, meg nekem is. De alapvetően tele energiával jön haza, jobban is elfárad, mint mikor csak velem volt. Sokat ügyesedett rövid idő alatt a bölcsi hatására. Reggelente sír, mert nem akar menni, a szívem szakad megérte, de az élet rendje sajnos vagy nem sajnos az, hogy 2-3 évesen közösségbe kerülnek. És mi így is jó sokáig lehetünk velük itthon. Nagyon sok előnye és persze hátránya is van a közösségbe kerülésnek, de ha egyszer vissza kell menni dolgozni, akkor mást nem nagyon lehet tenni.

Bele kell rázódni nekünk is, nem csak a gyereknek.

Nagyon furcsa érzés, hogy a nap nagy részében fogalmam sincs mit csinál, miközben nem rég még egész nap úgy követett, mint az árnyékom.

Ugyanazt tudom elmondani, mint az előttem válaszolók. Szeptemberben kezdte fiam a beszoktatást, összesen 2 hét volt. Én elpityeredtem mikor először mondták, hogy menjek ki, de tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy beszokjon. Nagyon ügyes volt, következő héten ott is aludt. Kialakult a bizalom, tudja hogy uzsonna után kis játék és megyek érte.

Azóta már van hogy köszönés nélkül fut be:) szeret játszani a többiekkel, gondozókat is szereti, eszik, alszik szépen. Szerencsénk van, két kis fiatal gondozója van, énekelnek, zenélnek, gyurmaznak, k8nt motoroznak, stb. Szóval jól érzi magát, nekem csak ez a lényeg. Én is, hogy visszamentem dolgozni.

Érzi rajtad, ha feszült vagy, úgyhogy ha elhatároztad, hogy beadod, akkor tarts ki mellette.