Van olyan aki azert adta bölcsibe a gyereket mert már nem birta otthon?

Végülis mindenki azért adja be, mert nem bírja otthon és inkább dolgozik, meg kell a pénz, de ha nem kell annyira, akkor is be szokták adni sokan.

Én akkor adtam be, amikor egyedül voltam otthon (a férjem elvitte a szüleihez a gyerkőcöt), és takarítás közben azon kaptam magam, hogy nem Tankcsapda szól, hanem mesefilm zenék. Ott ébredtem rá, hogy igenis, szükségem van felnőtt közegre is, különben be fogok dilizni.

Én azt gondoltam, hogy ciki a bölcsi, mert mi tesómmal nem jártunk anno bölcsibe. Aztán gyerekem lett, és nagyon hamar el is váltunk apukájával. Telt az idő, és a kis tökmag nagyobb lett, és más nem tudtam eléggé lekötni az idejét, jártunk babaközösségbe, játszótérre és több csoportos foglalkozásra, babakocsival jöttünk-mentünk, elég bulin megoldottuk, ki tudtam kapcsolódni közben, mert felnőttekkel is találkoztam legalább (igaz sokan csak a tipikus anya témákat tudják hozni, pelenka, ki mennyit kakilt, mennyi volt a láza, szoptatás, ezek annyira idegesítőek tudnak lenni, én nem szoktam ilyeneket kitárgyalni másokkal, jó lett volna leszakadni néha a baba témáról, és valami másról beszélgetni), szóval a tökmag már unta a dolgokat, látszott, hogy többet lenne közösségben, így 2 éves korától bölcsis lett, én pedig 6 órában dolgoztam. Jó döntés volt, mindkettőnket sokkal több élmény ért, nem mellesleg a pénz is jól jött, a kollégákat nem a gyerektémával traktáltam, ha kérdeztek, persze szívesen meséltem róla. :) A gyerkőc pedig végre úgy ment este aludni, hogy minden napja élmény volt. Nem voltunk túl sokat egymástól távol, mégis sokat segített az az egy év. Lettek barátai, havonta naplózták a fejlődését, beszéd, szobatisztaság, szocializáció, kommunikáció, alkalmazkodás, beszédkészség, annyi minden fejlődött. Soha annyi játékot nem tudtam volna venni, mint amennyi lehetősége a bölcsiben adódott. És mindig volt partner is hozzá. Nem egymást nézegettük, mikor szakadó esőben sehova nem tudtunk menni egész nap. Jobb mint a tv elé ültetni, mint egyesek, én játszottam vele, mint egy óvónéni, dehát egész nap.. kimerítő.. Unalmas lettem. :D Később bölcsis társa lett ovistársa, majd sulis társa is. Menő dolog a bölcsi, most már látom. Nem bántuk meg. :)

En vallalom. Már még örültem otthon. Jobb anyja vagyok igy h 6 orat dolgozom. Nem vagyunj egyformák. Sokat segit h o is szereti a bolcsit nem sir utanam. 2 evesen adtam be.

Ha beadja bölcsibe a gyereket, azért, hogy dolgozzon vagy tanuljon, szóval van valami életcélja, az nem gáz. Az a ciki, ha beadja bölcsibe, hogy utána otthon mereszthesse a s@ggét, mert "jajj de nehéz otthon a gyerekkel". Több ilyen 'anyukát' is ismerek...

7: Lehet... bár mostanában mindenki depressziós, aki lusta dolgozni, tanulni vagy foglalkozni a gyerekével... 🤐 (és mielőtt az a vád érne, hogy nem tudom milyen mentális betegnek lenni, évek óta pánikbeteg vagyok, ami napi szinten megpróbáltatást jelent, mégsem hagyom el magam)