Szeptemberben kezdte fiam a bölcsit. Szépen beszokott, szerette. A héten már nem akart menni, ma reggel ordított öltöztetésnél. Fog ez változni? Többi lent

Életkort mindig írjatok, légyszi, sőt, 3 év alattiaknál hónap pontosan. Csak úgy lehet érdemben válaszolni.

Ha elmúlt kb másfél éves, akkor dackorszakban van.

Bizonyos helyzeteket, viselkedést mindig tilts következetesen, más, bizonyosakat meg mindig engedj neki, hogy ne csak tiltást éljen meg.

Így kevésbé nehéz átvészelni a dackorszakot, amely legkésőbb a harmadik születésnapig tart, de általában előbb befejeződik.

Adj neki választási lehetőségeket oly módon, ami megengedhető számára, ezáltalá is megáli, hogy korlátai is és lehetőségei is vannak: pl vacsira javasolj neki háromfélét, csak azok közül választhat, stb.

Ha sír, hát sír, állj hozzá optimálisan, ahogy említettem. Ne dramatizáld túl sose, és rideg se legyél vele. Hallgasd meg őt, és tömören beszéld meg vele, mit szabd éppen neki és mit nem. Ezen felül hangsúlyozd a dolgok pozitív oldalát: a bölcsiban múltkor is jókat játszott, eztán is lehet.

Egyébként a böclsisek sokszor épp azért hisztiznek váratlanul, hogy oda kell menniük, mert eleinte választhatónak hiszik, és nem értik még, hogy bölcsibejárni tartós állapot. Ha épp nincs ehhez kedvük, akkor -dackorszak lévén- feszegetik a határaikat. Te vagy, aki megtanítsd neki, mit a határai, mit szabad neki és mit nem, mégpedig következetesen. Ha sír, akkor sír, ha viszont optimálisan jártál el, idővel ritkábban fog sírni hasonló helyzetben.

Természetesen van olykor, hogy pusztán szervi háttere van az ilyen viselkedésnek a totyogó évek alatt, pl fogfájás, hasfájás, stb, de van, amikor inkább lelki probléma következménye a testi-szervi tünet (tehát pszichoszomatikus esetben). Azaz ha van testü tünet, egyes esetekben, ok, más esetekben okozat.

Szakterületemmel kapcsolatos.