Szerintetek melyik az az ideális kor, amikor már el lehet vinni egy gyereket a bölcsibe, mert élvezi a társaságot, és nem szenvedi meg anya hiányát?

Erre nem lehet általános életkort mondani. Nagyon gyerekfüggő.

A lányom 10 hónapos, teljesen felvillanyozódik idegenek társaságában, megy barátkozni, le vagyok ejtve. Akkor se hiányol, ha hosszabb időre mással van. Ő már mehetne, szerintem nagyon élvezné.

Más gyerek meg másfél-két évesen is szorong szociális helyzetben.

Szerintem a sajátján mindenki látja, hogy mikortól alkalmas rá, vagy igényli.

Mind a kt anym 1,5 evesen igenyelte mar a gyerektarsasag. Jartunk sok helyre, de nekik az egesz napos tarsasag kellett.

Egyik el sem volt 2 evesen beszoktatasi problema. Annyira termeszetes dolog volt szamukra.

En bogtem helyettuk is ;)

Mostanában kitalálták, hogy attól lesz szuper az anya-gyerek kapcsolat, ha 3 évet otthon ülsz vele. Valószínűleg nekik a munka sem hiányzik.

Az én fiam másfél évesen ment bölcsibe. Én úgy éreztem, már unatkozik otthon, és neki jót tett. Rengeteget tanult már néhány hónap alatt is. SZép lassan beszokott, nem sürgettük. Jól érzi magát, szívesen megy. Nagyon aranyos csoportja van, már várják reggel az ajtóban.

Nem érzem, hogy ez bármilyen törést okozott volna az életében.

Szerintem 1 év felett.

Egyébként sokan azért maradnak otthon 3 évig,mert mondjuk a gyerkőc nem alussza át az éjszakát,sokszor kel.

Az én munkakörömben ez nagy hátrány,mivel hajnali 3-4 közt kelek és este 6-8 közt érek haza heti 5-6 nap(változó,van benne hétvége is,mikor,hogy) Szóval nekem ki kell várnom,amíg normálisan alszik,hiába marad vele Apuka itthon még.Én tuti,hogy 1,5 éves koráig emiatt nem tudok vissza menni.Ezen kívül csinálok egy sulit is estin,munka mellet kezdtem el,azt is be kell fejeznem és munka mellett egyáltalán nem tudok járni,mivel vasárnap nincs tanítás.

De van,akinek nincs hova,mert nincs munkahelye,vagy tanul még gyed alatt vagy másik munkát kell keresnie,mert az előző nem túl családbarát (mint,ahogy az enyém sem)

Nagyanyáink nem azért adták pár hónaposan bölcsibe a gyereket, mert az olyan jó volt, hanem mert muszáj volt, nem volt ekkora szociális háló (legalábbis az én nagyanyám, az 50-es évek elején).

Lehet, hogy nem 3 éves koráig, de az első másfél-kétéves korban én hasznosnak tartom minden szempontból, ha a gyermek ideje nagy részét az édesanyja mellett tölti, természetesen ekkor is biztosítva neki a megfelelő korú társaságot is. Egyéves kor után szerintem már érdeklődnek a kortársaik után, szocializáció szempontjából is hasznos-

Ezen kívül melyik anyuka szeretne lemondani a gyermeke első lépéseiről, első szaváról önként?