Kapcsolat a gondozónővel? Esetleg bölcsődei pedagógusok vannak itt?

én családi napköziben dolgoztam gyes előtt, bölcsis korosztályú gyerekekkel, a tapasztalatomat tudom leírni neked, mert "csak" gyermekfelügyelői papírom van gyermeklélektanba épphogy belenéztünk a tanfolyamon :)

a lényeg, hogy anya a legfontosabb ez tényleg így van :)

a kötődést azzal tudnám neked összehasonlítani, mintha a családban van egy nagynéni-nagybácsi, ott vannak a nagyszülők akiket imád a kicsi, élvezi a velük töltött időt, de ahogy hazaér (ill már amikor jönnek érte) az anyán kívül mindenki más megszűnik létezni... tényleg nem tudsz olyan erős köteléket kialakítani egy gyerekkel (persze nem is akar a gondozónő!!) mint a szülő-gyermek kapcsolat... én mindig azt szoktam mondani, hogy nem buták ők, csak picik :) egyszerűen már ilyen pici korban is tudják hogy "anya csak egy van" :) lehetsz te bármilyen kedves velük, szeretheted őket bármennyire, lehetetlenség az anyai szeretetet lekörözni :) - lehetetlenség szorosabb köteléket kialakítani... Voltak olyan gyerekek akik mielőtt elmentek oviba bújtak belénk - érezték (tudták) hogy már csak pár napjuk van és máshova kell menniük, de csak abban az esetben volt sírás utánunk az oviba, amikor nem volt még ovi érett lelkileg a kicsi, és a mi kérésünk ellenére is elvitte a szülő... de olyan esetben amikor tényleg megérett az ovira, az égvilágon semmi gond nem volt, teljesen természetes volt neki, hogy ő már nagy lány (-fiú) és ő már oviba megy és mi már nem leszünk ott, tehát nem sírt utánunk, miközben ugye anya után még mindig sír :) - de az azért fantasztikus érzés amikor utána összefutsz vele egy boltba vagy utcán és odarohan hozzád ,átölel megpuszilgat :) - tehát mint egy rég látott szeretett nagynéni lennél :)

Èn Németországban végeztem el a családinapközis kurzust, és nekünk elég mélyen bele mentek a gyereklélketani dolgokaba.

A kötödésröl kb így tanultunk: egy 6 év alatti gyeremek kiválasztja a legfontosabb személyt az életében akihez kötödik. Ez a legjobb esetben az anya lesz, mert ö van vele legtöbbet. Ez a személy igazából bármit tehet a gyermekkel a gyerek akkor is hozzá fog kötödni, ilyennek vagyunk megteremtve, hogy 6 év alatt a gyerek csak egy emberhez tud kötödni. Ezért is tud elöfordulni, hogy az anya folyamatosan verje a gyereket, de az még is hozzá bújik oda. A kötödö személy az lesz akivel a gyermek a legtöbb idöt tölti. ìgy könnyen átfordulhat, hogy egy ovonö lesz a gyermek legközelebbi személye, akihez jobban kötödik mint az anyához. De ez érthetö is, mert ha a gondozonö az aki a legtöbbet van a gyerekkel, akkor a gyereknek ösztönösen alakul ez ki.

Ezzel egyébként semmi baj nincsen, a gyermeket ha normálisan van az elválasztás nem fogja ez megviselni. vagy is amikor a gondozonöröl levállik, akkor érthetöen el kell búcsuzni töle, érdemes egy képet kitenni róla, és a gyerek ha kérdez vagy hiányolja akkor megmutatni neki. Azért oda kell figyelni rá, hogy a kötödö személy ne változzon nagyon sürün mert az viszont megsinyli a gyerek. Pont ezért is fáj a gyerekeknek, ha az anya eltünik az életükböl, mert a kötödö személy folyamtosan változhat, föleg ha az apa teljes munkaidöben dolgozik.

Vagy is ha a gyerek az ideje nagyrészét nem a bölcsiben fogja tölteni, akkor nem fog kialakulni, hogy az elsödleges kötödö személy az ovonö legyen. Ha még is ez kialakulna, akkos sincsen baj, csak az elváláskor rendesen el kell búcsuzni töle, és érdemes egy emléket tartani róla.

Nekem két lányom van. A lányok köztudott apásabbak, míg a fiúk anyásabbak. Persze, vannak kivételek is. Találkoztam már én is olyan lánnyal, aki az anyukáját részesítette előnybe (mai napig) és az édesapját elfogadta. Nem történt ott semmilyen kirívó eset, az apuka sosem volt kemény hozzá. Konkrétan a lánya a szeme fénye és az édes kis hercegnője.

Egy gondozónak az az elsődleges feladata a beszoktatás alatt, hogy a gyermek megbízzon benne és elfogadja.

A beszoktatás általában nem gyermeket, hanem a szülőt viseli meg inkább. A szülő mindenben a "rosszat" látja. Félti, óvná még végtelen időkig, de nem teheti, mert hívja a "kötelesség", a munka.

A gondozónőnek partnernek kell lennie abban, hogy a gyermek beszokjon, hiszen neki ez a legfontosabb feladata.

Ezért is szoknak be a gyerekek szépen fokozatosan, és nem egyszerre 20-an. Hiszen, a gondozó egyszerre maximum 2-3 gyerekkel tud ismerkedni, törődni.

Szerencsére a legtöbb bölcsődében már a házi rendbe van foglalva, hogy a saját gondozóval történő ölelkezési idő mettől - meddig tart. Ez átlagban 10-12 óra között van. Ilyenkor a gondozók a saját "gyermekükre" koncentrálnak.

Természetesen ezen időn kívül is ott vannak, ha kellenek, de akkor nem olyan nagy mértékben.

A beszoktatási idő alatt a gondozónő elsődleges feladata az, hogy a gyermeket a szülő segítségével (!!!) kiismerje, szokásait megtapasztalja, napi rutinjához szükséges feladatokat ellása a szülőtől. Itt most nem a pelenkázásra gondolok, hanem arra, hogy milyen speciális igényei vannak a gyermeknek ahhoz, hogy megnyugodjon.

A nagyobbik lányomat elég volt átölelni és megsimogatni. A kisebbik lányom annyira dacos, hogy neki az "Így ketyeg az óra.."-t kell énekelni a fülébe halkan!

A gyermek szép lassan (1-2 hónap) illeszkedik be egy adott közösségbe. Meg kell, hogy szokja az ottani szabályokat. Nyilván, otthon is vannak szabályok, amiket be kell tartani, de a bölcsiben mások vannak és másképpen tartatják be.

A gondozó feladata az, hogy 3. életévére a gyermeket (szülő mindennapi segítségével) megnevelje, és úgy adja át az óvodának, hogy a gyermek képes orrot fújni, egyedül wc-re menni és elvégezni a szükségleteit, önállóan étkezni, öltözni, stb.

Ha belegondolsz, akkor a gyermekek átlag 2 évesen kerülnek közösségbe. Tehát egy éve van arra, hogy megszokja a közösség által felállított szabályokat és megtanuljon rengeteg olyan dolgot, mely a saját életét teszi majd későbbiekben könnyebbé.

Ha úgy nézzük, egy gondozó a gyermek második anyja. Persze, ha beteg a gyermek vagy valami "hatalmas baj van", akkor anya a minden. :)

Ez így is van rendjén. De muszáj valakiben megbíznia a gyermeknek, amíg anya nincs ott és dolgozik.

Egy jó gondozó a két hetes beszoktatási időben fokozatosan próbálja felvenni a kapcsolatot a gyermekkel és megismerni őt.

A harmadik napra már a gyermek így-úgy elfogadja a gondozóját, de még az anya jelenti neki a biztos támaszt.

A második hét végére eljutnak egy olyan fázisban, ahol már elkezdődik a kölcsönös megbízás.

Lesz sírás, nem is kevés. Olyan nincs, hogy egy gyerek ne sírna! :)

Sajnos ez az anyukákat jobban megríkatja. És, a legtöbbször a "mutatvány" csak a szülőknek szól.