Gondozónőként sokszor úgy érzem, áthárul az intézményre és rám, illetve munkatársaimra minden, minden felelősség. Miért? (Részletek alant. )

Az emberek mindig másokat hibáztatnak.

Sajnos egy egész világháború robbant ki emiatt.

Ez nem csak nálatok van így. Ügyfelekkel, tehát felnőtt emberekkel dolgoztam. Tudnék mesélni.

Bár még csak most kezdjük majd a bölcsit, így nem vagyok tapasztalt.

De én úgy vagyok vele hogy a bölcsibe nem azért adom be a gyereket, hogy neveljék helyettem, fejlesszék.

Tudom kicsik az elvárásaim, de nekem jelenleg az a lényeg hogy jó helyen legyen, mert vissza kell mennem dolgozni.

Ha nem utál majd ott lenni, én annak már örülnék.

Ha még tanul is valami hasznosat ( segítenek bilire szokni a gondozók, vagy megindul a beszéd) azt én már külön sikernek könyvelném el.

Ezt a gyerek beteg lesz dolgot pedig nem hiszem h ellehet kerülni egy olyan gyereknél aki most kerül közösségbe.

Szóval bízom benne hogy majd közösen tudok k a lánykámat jó irányba terelgetni. Mert hát az ideje egy részét mégis csak a gondozókkal tölti majd

A kisgyerekes anyukanal nincs haklisabb "ugyfel."

Mert mindent jobban tud mint az ovono, vedono, gyerekorvos. A vedono szerintuk egy dilettans, a gyerekorvos egy kokler, a gondozono meg egy gyoker. Olyan sztorikkal bemennek ismeroseim nyafogni az oviba es szidni az ovonot hogy a hatamon egnek all a a szor ha lenne rajta :))))

Jomagam is kisgyereket nevelek, egyszer sem vontam meg kerdore ovonot, gondozonot. De a kis keveske szazalekba tartozom ezzel :)

Én el sem tudom képzelni, mik azok, amikért téged számonkérnek.

Amit én elvárok a gondozóktól, az a figyelem és a segítség a gyereknek.

Hogy ne halljam azt, hogy ő nem látta, mikor esett el úgy, hogy vérzett utána. Hogy fogalma sincs, mitől repedt a gyerek szája, vagy nem vette észre, hogy átázott a pelenkája és pisis a nadrágja.

Hogy ő nem tudja, miétt fordult ki hirtelen magából az amúgy higgadt gyerek, és harapott meg egy másikat. Hogy tudja kezelni a konfliktust gyerekek között, és ne intézze el legyintéssel. Azért van ott, hogy észrevegye és megoldja.

A gyerek mozgás és beszédfejlődése, de még az értelmi sem az ő dolga, a szocializálásban viszont a felét vállalja, hiszen szinte többet van a gyerekkel, mint a család. Segítenie kell, hogy be tudjon illeszkedni a közösségbe.

Ha ebben nem teljesít(láttam példát), akkor én sem vagyok elégedett. Szerencsére most jó helyre jár a gyerekem, segítettek neki feldolgozni/oldani a beszoktatással járó stresszt, így nem csapódott ki passzívagresszióban, mint a másik helyen, ahol a gondozók ültek a padon és egymással beszélgettek, néha odakiabáltak a gyerekeknek, mit nem szabad nekik.

Nagyon fontos, hogy a kereteket már a legelején megbeszéljétek! Ti mi az, amit tudtok vállalni és mi az, amit nem. Ezeket konkrétumok szintjén a szülői értekezleten megbeszélni. Ha nem tudtok valamit vállalni, azt meg kell indokolni.

Én úgy gondolom, hogy számtalan gond a kommunikáció miatt van, illetve annak a hiánya miatt. Fontos a rendszeres kommunikálás a szülőkkel, pontosan a közös felelősség miatt.

Más az intézmény feladata és más a szülőé. Mást tanul a gyermek az intézményben és mást otthon. Sajnos, mivel a legtöbb szülő dolgozik rengeteget, emellett anyának otthon van a háztartás a logisztika, stb, emiatt kevés ideje marad a gyerek fejlesztésére. Nektek azt fontos kommunikálni, hogy az intézményben mit tudtok biztosítani és emellett otthon mi az, amit a szülőnek a nevelési feladatokon kívül foglalkoznia kell.

Akkor fordítsuk meg a dolgokat. Egy szavatokba kerül és kimegy a szülőkre a gyermekjólét, rosszabb esetben a gyámügy is.

Elég ha a gyerek éppen nem az aktuális nevelő elvárása szerint vagy "furán" viselkedik.

A szülők is nagy nyomás alatt vannak ám. Nyilván nem is akarná beismerni senki, hogy éppen miatta van ez meg az.