Beíratnátok a gyereketeket olyan csanába/bölcsibe, ahol a nevelő direkt bunkó veletek?

Keresnék másikat!

Egyébkén sok csanában ilyen véleményen vannak a gondozók, vezetők.

Az ő véleménye is érthető. Ha nem akarsz konfliktust keress másikat

"...így biztos nem fogom tudni ellátni legalább 6-8 hétig a lányomat..." ---> miért nem? Már így előre megy a problémázás.

Ettől Függetlenül én is beírattam, de én a kicsi születése után 2 hónappal kezdtem beszoktazni. Megmondtam a vezetőnek, hogy heti 1x délután járunk úszni, gyetekjógára, de délelőtt unja magát és mivel igény szerint szoptatok sokszor a tv maradt. Így megértette, higy miért szeretném heti 3x délelőtt járatni és egy rossz szót nem mondott. Most már minden hétköznap megy, mert nagyon szereti.

21 hónaposan semmiképpen nem írtanám be, ha a 3 évet töltené is erősen elgondolkoznék rajta. Hidd el elvben nagyon szépen működik, h ebéd után elhozod, de a gyakorlatban egy rettenetes macera. Hiába 400 méterre van. Másrészt amit előttem már sokan említettek mindenféle nyavaját hazahozna az újszülőttnek, harmadrészt, még a nagy is olyan kicsi, h biztos felütné a fejét a féltékenység, pláne ha jól értem akkor kezdené, amikor születne a kicsi, totál rossz az időzítés.

És ami mindent visz, az ahová tudod, h nem szívesen fogadnak, nem jössz már most ki jól a vezetővel, mert megmondták kerek perec, h ez a dologzó nőknek van, nem a babázóknak, eszem ágában sem lenne beíratni.

Inkább napi pár óra fizetnék bébiszittert, aki "házhoz jön", foglalkozik a naggyal, ez nem opció?

Pont ekkora korkülönbség van a gyerekeim között. A fiam 21 hónapos volt a kislányom születésekor. Még otthon volt velem. Én is erősen gondolkodóba estem, hogy menjen-e heti párszor közösségbe, aztán meggyőztem saját magam (pontosabban győzött a lelkiismeretem), hogy éppen elég trauma lesz a fiamnak a húga születés, hát még ha pont akkor le is passzolnám...biztos voltam abban (meg sok helyen olvastam is), hogy ez a tesóféltékenység melegágya lenne.

És nagyon jól döntöttem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy a fiam otthon maradt velünk. 3,5 évesen kezdte az ovit, addigra már szomjazta a társaságot. És addigra fantasztikusan összenőttek a testvérek, imádják egymást, olyanok, mint az ikrek. És a tesóféltékenység is gyorsan elszállt.

Ja, és császáros voltam, és nem volt gondom, simán elláttam a két gyereket.

Javaslom, a nagyobb gyereked életén, rutinján most semmit ne változtass a tesó születése előtt.. és még utána sem. Maradjon minden változatlan, stabil a nagyobb gyerek számára!