Szúrja a szemem, hogy ők a semmire vállalnak gyereket. Hogy lehet az ilyen kéréseket, kérdéseket lereagálni?

Nagynénémék elég rossz körülmények között élnek (értsd: ő nem dolgozik, a férje is minimálbérért, a szülőknél élnek még most, 40 felett is). De mivel bár nem fiatalok, úgy döntöttek, hogy gyereket vállalnak, télen fog szülni. Már alapból azon 'fennakadtam', mikor mondták, hogy papíron a válást tervezgetik, mert a gyerektartás levonása után a férjének annyira kevés lenne a fizujából, hogy abból nem vonnák le a hitelüket már, és ez így milyen szupi, stb. Viszont most felhívott, hogy nekünk annyi szupi, és szép babaholmink van, és emlékszik, hogy a kinőtt kisruhákat is szépen eltettem, és hogy amik nekünk már nem kellenek, vagy majd télre "nőjjük ki", azokat adjuk már oda nekik, mert hogy aranyárban vannak a babaholmik, és ő aztán nem fog kifizetni tizenezreket akkora babaruhákra, mint az alkarja. Szóval ingyen kérnek mindent.

Azt tudni kell viszont, hogy mi az utolsó babazokniig mindent újonnan vettünk, a legtöbb mindent külföldről. Igen, egy kisebb vagyont költöttünk így a lányunkra még a születése előtt (most lesz 5 hónapos). Egy gyereket még minimum szeretnénk, és őszintén, nem szívesen adom nekik a babaholmikat, babaruhákat még kölcsönbe sem. De most nagyon rápörgött erre, folyamatosan üzenetekkel bombáz, hogy keressem meg ezt, meg azt, és hogy meddig tervezünk babakocsizni, a kiságyat mikor cserélnénk le, stb. Pedig már mikor hívott, akkor is mondtam, hogy ne számítson ránk 100%-ban, mert pl. a babakocsinktól biztosan nem válok meg később sem, a kiságyra is szükségünk van, meg a ruhák közül is van sok, amit nem szívesen adnék másnak oda. Meg úgy is válaszoltam, hogy reméltem érzi, nem tetszik az ötlet... Úgy látszik nem.