Nektek mi a családi történetetek? (hogyan lett ház, autó gyerek)

Diplomával sem mindig egyszerű.

24 évesen pedagógusként dolgoztam, amikor megismertem a férjemet. Egy Békés megyei kisvárosban élünk. Ő 19 volt, (igen, jól látod, 5 évvel fiatalabb), és annyian ellenezték a kapcsolatunk, hogy kénytelenek voltunk pár hónap után albérletbe menni, hogy ne szóljanak bele az életünkbe.

Ő ekkor egy technikumot csinált, persze mellette diákmunkát vállalt. Albérlet alatt nem tudtunk félretenni, de szerencsére adódott egy önkormányzati bérlakás, ennek lényegesen olcsóbb volt a költsége. Ekkor kötöttünk lakástakarékot.

Közben a párom elkezdett egy főiskolát, összeházasodtunk, és végzős volt, amikor megszületett az első gyerekünk. (Terveztük, mert én 30 alatt akartam szülni, így is csak hetek választottak el tőle)

Azt hittük, diplomával a zsebében könnyen talál megfelelő munkát, nem így lett. Ez még nehezebb időszak volt, hisz a gyedből éltünk hárman. Csak azért jelentkezett újabb technikumi képzésre, hogy tudjon diakmunkázni.

Majdnem 1 éves volt a gyerek, amikor talált egy megfelelőnek tűnő állást, bár nem keresett jól vele. (10 éve nettó 100ezer)

1 év múlva lejárt a lakáskassza, így belevágtunk a házvásárlásba. Ekkor ajánlotta fel az édesapja a segítségét, meglepett minket vele, kaptunk 1 milliót.

6 millióért vettünk egy szuperjó házat (lakó pihenő övezetben, gyönyörű természeti környezetben), persze hitellel.

A második gyereket már ide vállaltuk.

Az volt a sikerünk alapja, hogy megtanultuk a keveset beosztani, a férjem fizetése szinte mehetett a megtakarításhoz. Ekkor vettünk egy egyszerű, használt autót is.

Azóta nagyot változott az életünk. A férjem ugyanott dolgozik, de évente emeltek 30-40ezret a fizetésén, a többszörösét keresi, mint én.

Mi is albérletben kezdtük a férjemmel, de akkor még nem voltak ilyen húzósak az albérlet árak, így mellette tudtunk spórolni. A férjemnek már volt autója, mikor összejöttünk, nekem még jogsim sem volt. Levelezőn csináltam a főiskolát, mellette dolgoztam. A jogsit megcsináltam úgy, hogy amit lehetett, részletben fizettünk. 3 éve vettünk lakást, addigra már megvolt az önerőre a pénzünk, így kaptunk hitelt, amit 5 év múlva előreláthatólag vissza is fizetünk. A lakást mi is saját magunk újítottuk fel, egyik hónapban a parkettát vettük meg, következő hónapban festés, stb. Jelenleg 16 hetes terhes vagyok, most fogunk hozzá megcsinálni majd a babaszobát.

Apósom már meghalt, anyósommal pedig semmilyen kapcsolatunk nincs, így a részükről nincs és nem is volt segítség. Az én szüleim pedig nem állnak úgy anyagilag, hogy támogatni tudtak volna.

Én azonban örülök, hogy így alakult, mert így, hogy mindent magunk oldottunk meg, így tudunk igazán értékelni mindent, amink van.