Az már nem anya, aki el tud lenni 1-2 napot a gyerek nélkül?

Semmi bűnt nem követsz el, nyugodtan érezd jól magad.

Azoknak a nőknek, akik 5 percre sem távolodnak el a gyereküktől, súlyos kötődési problémáik vannak (a saját szüleik vagy férjük felé), és azt hiszik ettől a gyerek majd egészségesebb lelkű lesz. Persze nem).

Általában ez a réteg kommentel.

Akik el se tudják képzelni, hogy nem csak a gyerek lehet az élet.

Én pl vezető pozócióban dolgozok multinál, minden évben van egy 4 napos csapatépítő, idén a Bambarában voltunk. Szinte kötelező.

Mellette sportolok. Mindem évben van egy 3 napos belföldi és egy egy hetes tengerparti edzőtábor.

Szóval 14 napot külön töltök tőlük

Az év többi 350 napján pedig anya vagyok, értük dolgozom, intézem a dolgaikat, etetem őket, játszok velük, viszem őket programokra, sportolunk együtt, sütünk főzünk, mozizunk, tanulunk stb és együtt is megyünk természetesen nyaralni.

Nem tudom ettől miért lennék rosszabb anya? Vagy most 18 évre magamra kellene őket kötni? Én sajnálom az ilyen embereket, szerintem valami nem kerek náluk, ha szerintük évi pár nap a gyerek nélkül már rossz dolog.

33N

8 és 5 éves fiúk anyukája

Aki nem tud elmenni a gyereknélkül akár 1 hétre is valahova az nem bízik meg abban akire a gyereket hagyja.

Ugyan így van ez amikor apa este nem tudja letenni aludni. Ezen is mindig meglepödök. Vagy az apa nem is akarja, vagy egyszerüen az anya nem bízik meg benne, és inkább maga csinálja.

Nálunk is volt olyan, hogy csimpaszkodott belém a gyerekem és mennem kellett, de tudtam, hogy a férjem megtudja nyugtatni, és mikor haza jövök nagy boldogságban lesznek itthon.

Mióta a gyerekek 3 évesek én évente 1x megyek el 5-7 napra barátokkal(vagy anyóssal) városnézésre(pl London, Párizs...). Imádom ezt. Pár éve most már nagymamánal is nyaralnak 1 hetet, és amikor mi vagyunk egyedül itthon akkor jobban hiányoznak.

Én épp a minap számolgattam, hogy 19 hónapja nem voltam egyedül még wc se(azóta tud mászni), és hogy ez mennyire frusztrál.(2 éves a gyerekem).Mióta megszületett összesen 5 órát töltöttünk külön, ebbe benne van a szülés utáni másfél óra amikor varratszedésre mentem,2 fél órás fodrászhoz menés és egy ,,nagyobb bevásárlás". Nálunk a párom anyukája él már csak, de olyan sok baja van, hogy nem tudna az örökmozgónkra vigyázni, a saját oldalamról meg távol élnek a szülők így maradunk ketten a párommal aki rengeteget melózik úgyhogy ja:)

Ha valaki, akiben bízom és rá merem hagyni a gyerekem, (mert tudom, hogy szeret az adott emberrel lenni) azt mondaná nekem ugyan menj és pihenj 2 napot mindenféle szívbaj nélkül elmennék.Biztos sokszor telefonálnék és érdeklődnék mi újság, de tudnám magam jól érezni.Hetekre nem volna igényem, de 1-2 napra simán:D

Szerintem menj minden bűntudat nélkül.Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabbak azok az anyák akik a saját igényeiket nem kell, hogy háttérbe szorítsák csak azért mert gyerekük született.Legalábbis a környezetemben én ezt látom, ahol segítséget kapnak heti rendszerességgel sokkal jobban élik meg a napi ,,bezártságot" rutint mint én, pedig én is szeretem a gyerekem, meg ők is.Ja és ne

Szerintem az nem jó, ami volt itt nemrég kérdés, hogy egy anyuka a még szopó 9 hóbapos gyereke mellől akart elmenni 2 hét múlva 5 napra a szeretőjével nyaralni.

Van, ami tènyleg káros a gyereknek, de ez nagyon egyedi.

Enyèm 8 hónapos lesz. 2 hónapos korától vállaltam több alkalommal munkaszerű feladatot pl beugrottam megtartani vki helyett egy előadást, illetve volt egy tantárgy amit nem tudtam kire hagyni, meg hívtak egy vizsgabizottságba.

3-6 órát volt ilyenkor az apjával, nekem sosem hiányzott ilyenkor különösebben. Kezdetben aggódtam aztán azt sem. Láttam hogy megy.

Viszont este egyszerűen nem lehet másra bízni, csak én vagyok jó, ezért ezt nem erőltetem. Amikor meg tudom vele beszèlni, akkor megyek el estére (de én amúfy sem vagyok este eljárós).

Mivel nagyszülők nem jönnek szóba, így sajnos nagyon soká lesz, hogy egy hétvégére el tudjunk menni, de semmi rosszat nem látok abban, ha valaki megteszi, úgy, hogy a gyerek hozzá lett szoktatva. A gyerek kicsinálása árán én nem vállalnék be semmit, de pont azért, mert a gyerekem, látom, tudom, mi fér bele.