A gyerekednek van/volt képzeletbeli barátja?

Nálunk képzeletbeli kutya volt, hol egy kutya (nagy, fekete, talán labradorszerű), hol egy egész falka, amit változatos módokon mentett meg. A "kedvencem" az volt, hogy azért zúg a metró, mert a gonosz metrósofőr a szerelvény mögé kötötte a kutyákat, akik vonyítanak útközben, azt halljuk süvítésnek... :D

Meg ha vonatoztunk a nagyiékhoz, akkor a kutya mindig futott a vonat mellett, hogy vele lehessen.

Hogy hány évesen tűntek el ezek, nem tudom, szépen lassan elmaradoztak kb kisiskolás kor végére. Emberi barát nem rémlik, hogy lett volna akár csöpp korban.

Emlékszem, hogy nekem volt, de eltitkoltam, nem beszéltem hozzá mások előtt, és nem mondtam senkinek semmit "róla".

Természetesen olyan 8-9 éves korom táján elnőttem, egészséges lelkivilágú felnőtt lettem. Nem látok semmi rosszat egy képzelt barátban, de azt azért megmondhatod a gyerekednek, hogy nem szabad másnak ilyet mondani, és hazudni.

Van persze, 3 éves kora előttről kb, most 3 és fél éves, a Főnök.

De tényleg a főnökkel olyan dolgokat megéltek már hogy a hajam kettéáll mikor meséli sokszor, meg a főnök miket csinál, ha valamit nem engedek akkor a főnök megengedte.

A főnök volt már autószerelő,orvos is, most kinevezte a szomszédunk autóját hogy az a főnöké.

Én beleéléssel hallgatom ezeket, nem töröm le a képzeletét, próbálok partner lenni.

Nekem is volt gyerekként tisztán emlékszek rá ,elég sokáig segített át dolgokon.

Nekem egy egész alternatív világ volt a fejemben, de nem beszéltem róla soha senkinek, és tudtam, hogy ez csak képzeletbeli.

Az öcsémnek viszont volt "láthatatlan kisfia". Jobbára arra tartotta, hogy ha rosszat csinál, ráfogja :D