MI ez az új, számomra érthetetlen, és egyben véleményem szerint értelmetlen nevelési módszer mostanában?

Én ugyan nem anyuka vagyok, de baromság az egész módszer. Én kaptam pofonokat (és néha még most is kapok).

Ellentétben a tesómmal.

Hát meg lehet nézni, hogy mi a különbség köztünk

Kamasz lány

Szerintem is totál hülyeség! Igenis tudni kell a gyereknek, hogy mi rossz, és mi a jó!Úgy lesz normális ember!

Gondolj bele, ha így nevelnénk őket, mekkora pofonokat kapna az élettől,ha közösségbe megy, vagy felnőttként kikerül a nagyvilágba....

Erről én is olvastam. Azt hiszem Tom Cruise is így neveli a lányát.

Ha én kicsiként nem kaptam volna büntetés, szegény anyukámék biztosan az idegosztályon kötöttek volna ki.

Mondjuk nálunk nincs büntisarok, de van büntetés( nem állhat fel a székről 2 percig, esetleg játékot megvonok egy időre..ilyesmi), megütni nem ütöm meg én sem. Én a hármas szabályt alkalmazom

1. figyelmeztetés

2. figyelmeztetés és büntetés kilátásbahelyezés

3."Utoljára szólol, hogy ha nem hagyod abba...., akkor...lesz.

Nálunk bevált. Már a másodikra hallgat.Persze nem mindig, de olyan 70%-ban.Most 2 éves a lányom.

Büntisarok nálunk nincs, nem azért mert rossznak vagy "lelki terrornak" érzem, hanem mert nem nagyon volt eddig ilyenre szükség. Ha szükségét látom, talán bevezetem.

Szerintem szükség van a nevelés során büntetésre, de tudni kell a határokat. Ha túl sokszor van, akkor semmit nem érünk el vele.

Azt is csak úgy tanulja meg a gyerek, hogy mi a rossz, ha megmondjuk neki.

Lehet hogy rosszul nevelek? Mert én sem azt szoktam mondani, hogy rossz VAGY, hanem rosszat csináltál. Mert nem a gyereket, hanem a cselekedetet akarom minősítem, éreztetve azt, hogy attól még ugyan úgy szeretem. Ebből is megérti (ha akarja), hogy máskor nem csinálja azt a bizonyos dolgot.

Nalunk is volt gyerekkorunkban saroka allas, meg hallottuk mi is hogy ilyen rossz kolykoket meg nem lattak, stb. Szerintem ezek normalis dolgok es enis fogom alkalmazni a fiamnal. Most 3 hos ugyhogy meg nem nagyon tud rosszalkodni :)))

Meg nem utnem en sem.

Szerintem amit írsz, túlzás (mármint ezek az elvek és magyarázatok). Igen, lehet egy hely, ahová le lehet ültetni a gyereket, ha többszöri szólás, kérés, magyarázat után sem hagyja abba a tiltott dolgot! Csak az a fontos, hogy ennek legyen súlya és ne tartson a gyerek számára túl hosszú ideig.. bőven elég néhány perc, míg mondjuk kicsit megnyugszik... Az meg, hogy ne mondjuk, hogy "rrossz vagy", nem egy új dolog! Én 1989-ben végeztem el az óvónőképzőt és már ott tanultuk, hogy soha ne a gyerekre használjuk ezt megnevezést, hanem mondjuk el, hogy AMIT CSINÁLT az a rossz, mert... a te példádból kiindulva: a kutyának nagyon fáj, ha hózzák a fülét, szőrét... Ezt egy gyerek megérti, mégsem ő maga lesz a rossz gyerek, hanem a viselkedés lesz helytelen... Van egy pszichológiai kifejezés, az önbeteljesítő jóslatra, a Pygmalion-effektus... azaz, ha a gyerek sokszor hallja a környezetétől, hogy ő rossz, egy idő után valóban azzá is fog válni... Tehát ne rá használd a rossz megnevezést, hanem a tettére... [link]

Igen, én is kaptam büntetést kicsi koromban, nem is keveset, de bizony sokra máig emlékszem... emlékszem, hogy mennyire rossz volt a sarokban állni vagy hallani, hogy é milyen rossz kislány vagyok, bezzeg a... milyen aranyos... pedig nem voltam igazán rossznak mondható, csupán gyerek, aki néha csintalan volt... igazán soha nem tettem olyat, ami annyira rossz lett volna..

úgy látom, az én egyik korábbi válaszomból mazsoláztál.

Két dolgot fűznék hozzá, mert nem akarnék parttalan vitákba belemenni:

- egy gyereknek mindig éreznie kell, hogy te feltétel nélkül örökkön örökké szereted. Ez az alapja az egész életének, személyiségének. Ezért, amikor rászólsz, akkor is tisztában kelllenni vele, hogy nem ŐT magát nem szereted most, hanem azt, amit CSINÁLT.

Ha azt mondod, "rossz vagy", ezzel őt utasítod el magadtól. Ha azt mondod, "helytelen, amit csinálsz", akkor azt a tevékenységet utasítod el, amit csinált, de őt magát nem, a szeretet nem ingatja meg.

- Igen, sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy rossz vagyok, buta vagyok (4-5-ös tanuló voltam mindig, főiskolát végeztem, sok szülő összetenné a kezét, ha a gyereke annyi rosszaságot művelne egy hét alatt, mint én egész gyerekkoromban....és mégis), és mindez meg is látszik az önbecsülésemen, a talpraesett(len)ségemen. Mai napig azért teszek tudatosan vagy tudat alatt mindent, hogy anyámnak megfeleljek. De ez csak nagyon ritkán sikerül.