Elmesélnéd ezt a gyerekeidről?

6 éves a nagy, 8 hós a kicsi.

Mindig is szerettünk volna testvért neki, de vártunk. Mai napig nehéz a nagy, de amióta megvan a tesó, nyugodtabb.

Nagyon szeretik egymást, a nagy szívesen játszik a kicsivel, óvja, szereti.

Terhesen nehéz volt, az úgy 16.hétig szigorú fekvés volt, de szerencsére nyari szünet volt, itthon tartottuk a nagyot, mert amúgy is itthon voltam. Sokat játszottunk, mikor feküdtem, öltözni egyedül tud, de azt hiszem ez egy 5-6 évestől elvárható alap, hogy fel tudjon húzni egy cipöt, vagy egy cipzárt. Amikor kórházban voltam, apjával volt, utána mikor szabira jött, a nagyot is kivettük az oviból. Megmaradt az 1.gyerek státusza, így nem féltékeny. Egyedül a fürdésnél vesszük előre a kicsit, mert korábban fekszik, mint a nagy.

A betegségekről meg annyit, ha félünk, ha nem, lesznek. A kicsi most épp a 3.betegségén van túl 8 hó alatt, de jól viseli.

Kb ennyi, amit el tudok mondani...

2 gyerekem van, 11, és 7 évesek. Fiú -lány. Eljatszanak wgyuttz, de néha egymás agyára mennek. Megvan a napirend, együtt eszünk mikor ideje van. Nalam is próbálkoztak hogy most ez nem kell, az nem kell, majd később eszem, mást kérek... Mondtam nekik nem vagyok a az, vagy megeszitek most ami van, vagy éhes maradsz.

Férjem sokat dolgozik, napi 10-12 órát, hétvégente is, de este azért együtt vagyunk miután hazza ér.

Veszekednek a gyerekek, de mi is veszekedtünk Hugommal, de ha valahová megyünk, ott össze fognak, jó gyerekek, egymást segítik, figyelnek a másikra. Nem lógnak rajtam, ha unatkozik az egyik,,akkor játszanak együtt, vagy baráttal. Napi szinten meg,unk játszótérre vagy jön át valaki, vagy megy át az enyém. Januárra várjuk a kistesókat! Felfogják hogy terhes Anya, segíteni kell neki, ezért ha valamit fel kell venni a földről felveszik nekem, segítenek takarítani, ha pihenni akarok, hagynak aludni.

Attól nem tartok hogy terhesen elkapok valamint tőlük, vagy haza hozzák a betegséget. Ha mégis, akkor is túl lehet élni, nem igazán hallom hogy napi szinten ebbe halnának bele az emberek, tele van terhes anyukákkal az Ovi.

Nem kell túl aggódni!Ha az egyiknek van Suli, másiknak nincs ovi, akkor a kicsi egész nap várja a nagyot. Egyedül unalmas neki.Jó ha van tesó! Felnőttként nekem is jobb hogy van gondjaimat, örömömet kivel megosztani, mert van egy tesóm!

Egykém van, 5 éves, köztünk kis korkülönbség volt(2,5év)

Utáltam tesó lenni, a mai napig szintén, csak ma már tudom, hogy a szüleim tehettek róla, na meg az eltérő személyiségünk.

Én szerettem egyedül lenni, utáltam, hogy kötelező volt a másikat szórakoztatni, neki minden megengedni, rá más szabályok vonatkoztak, nekem mindenben engednem kellett, a mai napig így van.

Ő tapadós volt, az én feladatom volt ezt hárítani, mert gyerek vagyok, a haverjaimmak kellett játszania, mert neki nem voltak, oda kellett adnom a cuccaim, de fordítva nem ment, mert még kicsi az osztozkodáshoz, folyamatosan sírt, szidott, és mivel érzelmileg és értelmileg nem voltunk egy súlycsoportban(korunkból kifolyólag) azt hitte egy szemét vagyok, és a szüleimet nem érdekelte, mert ő még kicsi, nem értheti. Felnőttként és anyaként belátom, hogy vannak dolgok, amikről a szüleim sem tehettek(pl amikor egy kis 2-3 éves igazságtalannak tartja, hogy a nagy nem játszik vele és hisztizik, az rendben van, fel sem foghatja még, hogy mások máshogy éreznek, hisz az empàtia 4 éves korra kezd elkezdeni fejlődni, a nagynak ez meg rosszul esik is, hisz még gyerek, nem láthat át felnőtt dolgokat)

Egy gyereket akartam, egy van, de ahogy érik, kezdek rájönni, hogy nagy korkülönbséggel szeretnék még egy gyereket(kb két egykének felel meg).

Nem azért, hogy tesó legyen, hanem azért, mert szeretnék még egy gyereket felnevelni.

A gyerekem naponta oviba jár, azóta kezdett anyásabb lenni, mióta teljes napokat van bent, amíg csak délelőtt volt, addig tök sokat elvolt magában, igényelte is, hogy ne legyek mindig ott.

Plusz ez az 5-6 éves kor a szuloi szerelem kora, mindegyik gyerek tapad a kiválasztott szülőre(normál lelki fejlődés esetén)

Hogy ne legyen magányos, én nagyon sokat viszem közösségbe, ovin kívül játszótér, játszóház, baràtaimmal programok, kettesben programok, ahol új gyerekekkel találkozhat, de néha hagyom unatkozni is, szerintem egészséges bizonyos keretek között.

Szerintem így egészen idilli a dolog annak ellenére, hogy extrovertált gyerekem van(én introvertált voltam/vagyok), úgy veszem észre, hogy jól érzi magát.

Egykék gondolatai, hogy tesóknak imádniuk kell egymást és egymásra tapadni, egymással játszani.

Az én baráti körömben mindenki rühelli a tesójàt, az osztályokban is koloncok voltak, vagy tiniterroristák, soha senki sem mondta, hogy jujjdejó, vigyük a tesómat is, de mindenki húzta a száját, ha a kis vagy nagytesók szóbakerültek.