Nektek mi számít bele a "semmire vállalt gyereket" dologba?

7. Ne haragudj, de ha bármikor nehézséget okoz a ruhatár frissítése (értsd: hó 4-én jön a hideg, és Neked nincs pènzed semmilyen kabátra a gyereknek, tehát nem arra gondolok, amikor a kamasz nem kap márkás cipőt egy sikkantásra), az semmire szülés. A ruha és a kaja és a számlák, valamint a bérlet olyan dolgok, ami tényleg a létminimum. Lehet hasznàlt is vagy óccsókínai, de szerinted akinek egy 1000 forintos pepcos pulcsi nehézséget jelent, az nem semmire szül?

Én akkor is úgy érezném, hogy semmire szültem, ha mondjuk egy elromlott mosógép helyett egy újat nem tudnék bármikor készpénzben kifizetni.

Amúgy nehéz ezt jövedelemben vagy tételekben meghazározni, mert van, aki kevés pénzzel is jól gazdálkodik.

És persze, mindenki kerülhet rossz anyagi helyzetbe, de azért van egy reàlis valószínűség. Pl arra senki nem tudja magát bebiztosítani, hogy mondjuk egyszerre lesz rokkant a férje, kell ápolni a nagyszülőket, ég le a hàz porig és születik egy beteg gyerek. De az ilyen emberre nem is mondanák, hogy semmire szült.

Én a szülő nő oldaláról definiálom. Pl: tök mindegy, hogy a pasi mennyit keres, ha a nő az életben nem dolgozott, gyesre szül, nincs szakmája, végzettsége és nem tudna hova menni, ha a pasija kidobná, akkor relatíve ő is a semmire szül. Akkor is ha apuka mondjuk jók kereső vállalkozó.

Aztán van az abszolút a semmire kategória, amikor ketten együtt sincs semmijük. Na az a katasztrófa.

Az első csak időzített bomba, és még jól is elsülhet, ha anyuka ért ahhoz, hogy "félretegyen" apuka pénzéből "életbiztosításnak". Nem szép, nem követendő, de egy fokkal jobb.

Egyébként albérlet, kocsi hiánya nekem nem a semmire kategória. Feltéve, hogy probléma nélkül fizetik, tudnak félretenni, nem jelent gondot, ha újat kell találni. Mi is így vállaltunk gyereket és senki nem mondaná, hogy megfontolatlanak voltunk. Mindkettőnknek jó állása, piacképes végzettsége volt/van. Második gyerek már saját ingatlanba született. Kocsink viszont most sincs és nem is akarunk.

Szerintem ez nem az az eset.

A sógornőmre viszont annál inkabb illik ez a jelző. 18 évesen teherbe esett azt a gyereket elvetette. Rá 1 évre megint terhes lett, ezt már megtartották külön költöztek albérletbe és össze is házasodtak a párjával. Eltelt 2 év újra terhes lett, de kiderült hogy a gyerek bizony nem a férjé. Ekkor megromlott a kapcsolatuk. A férj távolabb vállalt állást, már kb mindenki tudta ebből válás lesz csak még nincs kimondva. 1 év telt el így nosza csak nem megint terhes lett?! De bizony. Csak nem tudni kitől. Ekkor a férj már a sarkára lépett beadta a válópert. A sógornőm megtartotta a harmadik babát is, majd haza költözött az anyjáékhoz akiknek így is van elég bajuk. Most szűkösen éldegélnek egy kis házban 6an. Természetesen sógornőm elvárja hogy támogassák őt a testvérei, szülei mindenki. Na ha ez nem a "semmire vállalt gyereket" tipikus esete akkor semmi.