Ki miért nem akar vállalni gyereket? Aki 20 évesen nem akar gyereket, az majd 30 évesen sem fog?

Vagy igen vagy nem. Ha kicsit is nem akkor nem szabad nyomásra gyereket vállalni ha rám hallgatsz.

Én sem szerettem a gyerekeket, és a megfelelő partner sem volt adott. Amikor a férjemet megismertem átalakult, és nem zárkóztam el, de féltem is tőle, viszont amikor a kolleganőm terhes lett hónapról hónapra egyre jobban vágytam rá, és belevágtunk. Nem bántam meg, kettőnél tartunk, pedig max egyet akartam :)

1. Ez igaz. Ha megszületik a gyerek sokszor a háttérbe szorul a saját igényed, de azért nem kell feladni önmagad.

2. Én se vagyok el más gyerekével, szóval ne azt vedd alapul. A saját gyerekemmel is van amit szeretek csinálni, van amit nem. Akkor azt mással játsza. A hiszti engem is az őrületbe kerget, de szerintem nehezen tálalsz olywn embert, akit nem.

3. Az alakod a koroddal is változni fog. Ha figyelsz magadra, akkor a terhesség miatt sem.fog tönkremenni. Szülés után pár hónap múlva már nem sok minden latszik.

Van aki gyerek nélkül is teljes életet tud élni, van akinek egy idő után igénye lesz arra, hogy átélje az anyaságot.

Hiába írják 100an, hogy elmúlik és hiába írják ugyanennyien, hogy nem fog elmúlni. Ezt csak az idő fogja megmondani.

Nőként biztos más, mint férfiként.

Férfiként ... hát legalábbis féltem a dologtól, de rábeszéltek. A szüleim is túlélték valahogy. ... Vannak jó oldalai, és rosszak.

Most 10 éves, és kezd néha már egész jófej lenni a gyerek, de hosszú út vezetett idáig.

Ha van, aki segít, nagyszülők (te szüleid) normálisak, akár anyagilag, akár tevékenyen tudnak segíteni, akkor jó. Ha nem vagy magadra utalva, ha számíthatsz valakire, a párodra stb.

Most még kisfelnőtt vagy, természetes, ha nem szeretnél. Kicsit élni, tapasztalni, szülői figyelem nélkül jönni-menni, urambocsá bulizgatni, vagy karrierkét építgetni.

De ha 30 éves kor körül nincs gyerek, később ne bándd meg. Illetve, még jobb, ha a második gyerek követi majd, rövidesen. Mert aztán 6 éves lesz, és nem akarod majd újrakezdeni, a szaros-pelenkahegyeket, nemalvást.

Kattanás, anyai ösztön pedig jöhet. De nehéz megfelelő párt találni.

21 évesen én se akartam...meg 27 évesen se, tiltakoztam ellene.

Aztán persze 30 körül jött a fordulat....

2 gyerekem lett, mondjuk még 3.-at vállaltam volna de nem jött össze.

Én ma mar el nem tudnám képzelni hogy gyerek nélkül legyek.

Nem akartam 20 évesen gyereket... okok:

- még egyetemre jártam

- nem volt rendes, állandó munkám, csak ösztöndíjból, bébiszittelésből, takarításból és zenélésből éltem

- nem volt mellettem az a férfi, akire azt mondtam, őbenne látom a szerelmet, az apát, a férjet, a családfőt

30 évesen házasodtam, mert akkorra volt meg mindez.

31 évesen szültem. Most 40 vagyok, három gyerekkel, boldogan.

Ha te úgy vagy boldog, na bumm, hát legyél akkor úgy.

Ahány ember, annyi terv, érzés, félelem, stb.

Sok sikert az életedhez :)

Tizenévesen se, huszonévesen se, harmincévesen se akartam. Nem és kész. Kár a témán lovagolni, a brokkolit se szeretem, mégsem kell megindokolnom folyton, hogy jaj de hát miért nem.

“Anyai ösztönök” Szerintem mi már nem vagyunk ösztönlények, gondolataink, véleményünk is van, nem csak ösztön. Nálam nem indult be semmi ilyesmi és nem is fog. Más érdekel, mások a prioritásaim. Ahány ember, annyiféle életút, nem fér bele az utód mindenkinek.

Szerintem elég nagyot tud fordulni az ember, szóval attól, hogy most nem akarsz, lehet, hogy később igen.

Nálam ez így van:

Mindig is úgy képzeltem az életem (mondjuk tinikoromban vagy a húszas évem elején, sőt, még talán most is), hogy házasság, gyerek(ek). 20 évesen azt gondoltam, hogy majd 25 évesen, 25 évesen azt, hogy majd 28 éves korom körül, pedig mindig komoly párkapcsolatom volt.

Most 29 vagyok, továbbra is úgy érzem, hogy akarok, de majd. De most jelenleg nem is lenne kinek szülni, szóval egészen biztosan tolódik.

Igazából az a félelmem, ami valljuk be, nem is alaptalan, hogy mire megjön az ihlet, hogy jöjjön a gyerek és lesz hozzá partner is, addigra kiöregszem és már nem lehet. A hormonháztartásom egy katasztrófa, szinte 100%, hogy spontán nem lesz gyerekem, csak rásegítéssel, lehet, hogy lombik is kellene fog. És azért valljuk be, ha 35 évesen kezdek neki, igen csak benne van a pakliban, hogy kifutok az időből. Sajnos elég sok ilyet látok a munkám során.

Viszont jelenleg a hátam közepére sem kívánok egy gyereket. Szeretem a jelenlegi életem, imádok utazgatni, nem tudom elképzelni, hogy otthon legyek egy csecsemővel a nap 24 órájában és abból felét a mellemen töltse, a másik felében meg mossak, takarítsak és próbáljak életben maradni. Igen, persze, önzőség. De ezt érzem, nem tudok vele mit csinálni. Talán picit szerencse is, hogy nincs olyan partnerem most, aki a gyerekcsinálással nyaggathatna.

Azért őszintén remélem, hogy nemsoká találok valakit, aki átkattintja bennem a dolgokat, és mikor együtt leszünk, akkor majd hirtelen mindketten akarni fogjuk a családbővítést.