Költekező anyukák vagy csak egy rossz sztereotípia?

Nalunk en keresek tobbet, egy szamlank van egyenlo hozzaferessel es minden koltest megbeszelunk. Nyilvan nem a supermarketre gondolok vagy egy hamburgerre/tankolasra.

De pl cipot, ruhat, gyerekcuccokat egyutt nezzuk ki a neten/boltban es dontjuk el belefer e. Es minden mast is. Ha nagyobb dolgot akarunk venni pl szarito gep, eldontjuk sporoljunk ra elore vagy nyuljunk a megtakaritashoz.

Nalunk ez igy megy es bevalt.

A férjem kétszer annyit keres mint én DE az én lakásomban élünk ő nem tett alám semmit, nem a hátországom és ha valamire szükségem van akkor azt megveszem a saját pénzemből. Rengeteget rendelek innen-onnan és nem tartozom érte elszámolással senkinek. A férjem meg szokta néha jegyezni, hogy állítsam le magam és olyankor van, hogy dugdosom a csomagot de azt sem azért mert az ő kontójára vásárolgatok vagy éppen eszetlenül költök hanem mert ő az a fajta aki fényévente vesz magának valamit és nem érti nekem minek annyi cucc. Viszont ha a gyerekről van szó mert új méret kell neki akkor akár a teljes fizetésemet (vagy az övét) elkölthetném rá akkor is azt mondaná, hogy neki mindent.

Az, hogy más hogyan vásárol az pedig korántsem érdekel, pont leszarom hogy te spórolósan vásárolsz és azt is ha a Kati százasával kapja a csomagokat. Tanácsolom, hogy ha téged ilyenek frusztrálnak akkor lépj ki az adott csoportból, problem solved.

Szerintem is viccelnek sokszor ezek az anyukák. Meg az nem mindegy, hogy vki gyesen van, vagy nem ment vissza dolgozni. Egyrészt én elég sok év munkaviszony után szültem, a csedem magasabb volt, mint a párom fizuja. Másrészt ilyenkor az én munkám a gyerek ellátása.

Ha fizetett segítségből kellene kiàllítani, akkor kellene egy heti 168-órás baby sitter, egy heti 20 órás takarítónő, egy szakács egy kertész meg egy titkárnő....