Ti mit szólnátok ahhoz, ha kiderülne, hogy nem lesz unoka?
15 éve vagyunk együtt feleségemmel, mindketten 34 évesek vagyunk, de eddig még nem lett gyerekünk és ezután sem tervezzük, szimplán nem lenne türelmünk hozzá (ahogy mi is láttuk otthon, hogy úgy éreztették velünk hogy egy gyerek csak gond), és nem is érezzük magunkat szülőnek valónak.
Plusz 2 húgom is van, egynek van 1 gyereke, de előre láthatólag több nem lesz már a családban.
Minden családi összejövetelnél (karácsony, születésnap) felhozzák, hogy vajon mikor lesz már gyerekünk, de eddig csak mondogattuk, hogy majd-majd.
Ti mit szólnátok, ha kiderülne, hogy nem lesz unokátok?
válasza: válasza:Semmit. Attol hogy én szültem 2 gyereket, az nem jelenti azt, hogy mindenkinek kötelező. Majd a gyerekeim eldöntik. Sok ember ahogy idősödik, kirepülnek a gyerekek és hirtelen nincs mit csinálniuk. Aztán várják az unokát aki értelmet ad az életüknek.
Én nem lennék ilyen. Vannak hobbijaim, életem. Ha lesz unokám.az is jó, ha nem az is. A gyerekeim boldogok legyenek az a lényeg.
De ti meg igazán színt vallhatnátok mert akkor így nem csoda, hogy állandóan kérdezgetik
válasza: válasza:Nem hitegetjük őket, eddig úgy voltunk vele mi is, hogy majd lesz, de mostanában rájöttünk, hogy felesleges, mert tényleg nem vagyunk szülőknek valók.
Velem például mikor már 18-20 voltam, úgy éreztették, hogy jó lesz ha már végre dolgozok és lesz saját lakásom és életem, egyel kevesebb gondjuk is lesz. Szóval emiatt én sem érzem úgy, hogy jó szülő tudnék lenni.
válasza: válasza:Én is szomorú lennék, kicsit elgyászolnám, hogy máshogy alakul az életem, mint reméltem (de hát van még pár ilyen élethelyzet, lehetőség, amit elveszítünk, pláne ahogy öregszünk), és valahol azért is, hogy nem fogjátok ti sem átélni, amit én az egyik legjobb dolognak gondolok, de elfogadnám, hogy a ti döntésetek. Ez olyan, mint a külföldre kötözés - ott is szomorú lesz a szülő, de normálisan elfogadja és támogatja, hiszen szereti a gyerekét és jót akar neki. És azért valószínűleg kíváncsi lennék az okokra, pláne ha addig úgy tudnám, hogy más a terv - lehet azt hinném, valami orvosi oka van, ami miatt vigasztalásra szorulsz.
Ha meg elmondjátok ezúttal őszintén, anyád helyében hát a legnagyobb kudarc az lenne, hogy a nevelésem, gyerekkorod miatt nem akartok gyereket, és hogy félsz tőlem még felnőttként is.
válasza: válasza:Èn egyelőre 27 (nő) vagyok, vőlegényem (23) férfi. Egyelőre én se érzem az elsöprő kéztetést a gyerek iránt, lehet soha nem is fogom.
Ennek több oka is van. Egyrészt, még fiatalnak tartom a páromat, hogy apa legyen, nem érett még meg rá. Nem mellesleg, mindketten tanulunk még. Másrészt, egy hármasikerpár tagja vagyok. Tudom és megértem, hogy anno szüleimnek nagyon nehéz volt, sok minden szakadt egyszerre a nyakukba, főleg anyukám nyakába, de így is sokszor lett elmondva, éreztettve, hogy: neki mindenről le kellett mondania, inkább nekünk vett cipőt, magának semmit se, kár, hogy megszülettem, jobb lenne az élete, ha nem lennék stb....
Többek között emiatt se vagyok motíválva a témában és eltudom képzelni, hogy nem is leszek.
Párom anyukája már tett megjegyzést, hogy unokázna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!