Rettenetes terhesség miatt nem vállalni második babát?

Igen, léteznek borzasztó nehéz terhesség- és szülésélmények, amiket még hallani is rossz, nemhogy átélni. Ha nincsenek is olyan komplikációk, amik pl kórházi hosszas kezelést igényelnek, akkor is azért van nehézség bőven ezalatt az időszak alatt. Nekem nem volt extrém rossz az első terhessèg sokakéhoz képest, de még így is többször átgondoltam, hogy biztos bele akarok vágni még egyszer? Aztán pár hónap után arra jutottam, hogy igen, de ha a szülésem nem lett volna olyan könnyű, amilyen volt, esélyes, hogy másképp döntök. Amíg nem vagy benne, vagy nem hallod elég embertől milyen nehéz is tud lenni, el tudom képzelni, hogy ez kicsit túlreagálásnak tűnhet. Nekem pl senki abszolút semmi negatívat nem mesélt, magamtól meg nem jártam utána. Az egyetemen volt óránk nőgyógyászati témákban, de szó sem esett arról, hogy milyen tulajdonképpen terhesen az élet. Kb azt gondoltam, hogy nő a hasad és ugyanúgy élsz mint addig. Hát nem. Akad ilyen terhesség is, de ritka. Mindettől függetlenül azt gondolom aki gyereket akar, az fog is vállalni, de egyáltalán nem lep meg, hogy valakiben annyira keserű emlék marad, hogy ne akarjon még egyszer átesni rajta.

Én így érzek. Első terhesség, elsőre összejött. Hatalmas boldogság. És az első perctől kezdve problémák. Vérzés, állandó hasfájás. Végül toxémiás lettem a 30. hétre. Még 4 hétig lehetett húzni a terhességet. A fiam koraszülött lett és a toxémia miatt nagyon pici súllyal született. Jelenleg másfél éves, szerencsére jól van. De ezek után azt mondom, köszönöm többet nem! Legalábbis most nagyon határozottan így gondolom.

Nekem a terhességem problémamentes volt, konkrétan az amit az egyik válaszoló írt (Csak nőtt a hasam és kész), viszont a szülés nagyon megviselt, és ami azóta van, azt biztos nem tudnám még egy gyerek mellett csinálni. Ellátni úgy egy kisgyereket, hogy közben egy újszülött 0-24-ben rajtam lóg... tudom, rengetegen megcsinálják, de szerintem az a jó, ha mindenki ismeri a saját korlátait, és tudja, hogy mi az, amit még épp ésszel kibír (nekem már egy gyerek is veszélyes). Szóval, nekem ezért nem lesz második. Szülni soha többet.

Én terhesen is hosszú kórházasdi után majdnem ottmaradtam műtéti szövődmény miatt, két hétig intenzíven voltam, apa otthon babázott. Kb. két évig úgy gondoltam, hát ennyi volt, selejt vagyok ehhez, pedig szerettem volna még egyet. Utána egy évig végigkérdeztem ezer orvost (na jó mondjuk 15-öt), hogy mennyi az esély az ismétlésre és mivel csak egy mondta, hogy talán ne, belevágtunk. A másodikkal minden rendben volt.

Masodiknal szulesnel majdnem elvereztem, most varjuk a harmadikat, nem mondom h nincs bennem felsz, de szeretnenk ezt a babat es bizunk benne h ez most mas lesz. Megertem ha valaki nem tenne.

2.szülés borzasztó volt. Piszkosul fájt, majd nem vált le a lepény, majdnem elvéreztem. Nincs az a pémz, hogy még egyszer terhes legyek. A terhesség is borzalom volt, véreztem, feküdnöm kellett, korán nyíltam, szóval köszönöm szépen, nem szeretném. Nem érzem traumának, mert nem kesergek miatta, de már tudomy hogy én két gyerekes anyuka maradok.