Nagyon el vagyok keseredve. Mi a baj velem?
Sziasztok. Egy 5 és fél hónapos baba anyukája vagyok. A kérdésem nagyon összetett, ezért inkább leírok mindent elejétől, és nagyon köszönöm ha végigolvassátok és tudtok tanácsot adni!
Nagyon vártuk, tervezett baba, elsőre összejött, és álomterhességem volt. Nem panaszkodtam sosem. Vidám voltam, energikus és bizakodó. Azt hittem a szülés és a szoptatás is könnyű lesz, de tévedtem. Sürgősségi császár és tápszer lett a vége. Ezeken lelkileg már átmentem, hónapok kellettek, hogy feldolgozzam és megértsem, így is teljes értékű anya tudok lenni.
A baba egészséges, sose volt vele gond, két hónapos korától átalussza az éjszakákat is. Csak én érzem azt, hogy valamiért kezdek összecsúszni. Türelmetlen, ideges, olykor erőszakos is vagyok és úgy érzem nem vagyok neki elég. Bűntudatom van, ha nem érek rá vele mindig játszani, mert ki kell mennem teregetni, vagy mosogatni, pedig ott van mellettem mindig és figyeli mit csinálok. De nyöszörög, hogy foglalkozzak vele is. Pedig sokat foglalkozok vele: mondókázunk, énekelek neki sokat, "beszélgetek" vele, mesét olvasok neki, sétálunk majdnem minden nap. Bűntudatom van, mert azt érzem, alig várom hogy elaludjon, hogy kicsit agyban összeszedjem magam és ideges vagyok, ha még mindig nem alszik el bármit csinálok... A hozzátáplálás se a legjobb, egyelőre semmit se fogad el és már rögtön magamat marcangolom, mert sokat várok tőle és ingerült leszek, hogy mit csinálok rosszul. Mondják, hogy engedjem el, próbáljam később, de már 1.5 hónapja kóstoltatok, semmi se kell neki. Az anyámban meg az anyósomban se tudok megbízni, hülyeségeket beszélnek, pl. "1 hónapos korban kellett volna elkezdeni a kóstoltatást azért nem eszik"... égnek áll a hajam és már nincs erőm veszekedni velük, nem számolok már be mit és mennyit eszik mert csak bántanak a hülyeségeikkel, inkább rájuk hagyom és nem válaszolok ha kérdeznek. De még mindig nem veszik észre magukat, hogy be kellene fejezni a cseszegetést.
A férjem sokat dolgozik, alig van itthon, minden a nyakamba szakad, de legalább van munkája és értünk dolgozik, hogy meglegyen mindenünk. Nagyon jó a kapcsolatunk, de sajnos rajta kívül senkivel se tudom megbeszélni, mi zajlik bennem, de a nap végén épp hogy él, nincs szívem letámadni a problémáimmal. Barátok? Ha elkezdem elmondani, nem is kapok reagálást, csak sorolni kezdik, hogy nekik mi bajuk van, pedig én mindig végighallgatom őket és ha kérik, próbálok segíteni. De úgy érzem én egyedül vagyok mint az ujjam.
Próbálom jelenleg ledobni azt a 30 kiló tömény túlsúlyt, amiből már lement 6, de nem érzem tovább már azt az akaraterőt, amivel nekiálltam.
Gyenge vagyok és leharcolt.
Szóval ha van véleményetek írjatok! Az építő jellegű kritikákat is köszönöm!
válasza: válasza:Szia!
Szerintem mind érzünk így! Vannak nehezebb és könnyebb időszakok. Rengeteg minden befolyás minden anyukát. Mennyi segítsége van, hogy érzi magát a testében, mennyire energikus, mennyire tűri a monotonitást, és az egyik legfontosabb milyen a baba temperamentuma. Ez utóbbi született adottság, nem tőlünk függ.
Vannak akik jól elnézelődnek, játszanak egyedül is, mások kevésbé és vannak az igazi több emberes babák.
Nekem nehéz terhességem volt, sok vérzés, megmagyarázhatatlan hasi fájdalmak az első perctől kezdve, több hetes kórházi "pihenés", végül koraszülött lett a fiam. Majd újabb több hetes kórházi lét következett.
Szóval már haza is kifacsartan érkeztem. Extrém hasfájós volt, az első hónapokban kb nem is aludtam, fogalmam sincs hogy éltem túl. Ő is tápszeres lett hamar, ez is óriási kudarc volt. Aztán szép lassan kiderült hogy ő is igazi több emberes baba. Lényegében semmit nem lehet mellette csinálni egy rövid takarításon vagy mosogatáson kívül. És ez így van a mai napig, pedig már másfél éves. Plusz nekem is itt van 20 kg aminek semmi keresni valója a testemen. Érdekesség hogy a szülésig nem is híztam. Aztán bumm.. (ki is derült a pajzsmirigy probléma).
Az én férjem is rengeteget dolgozik, nem sokat van itthon.
Nekem is vannak olyan napok, mikor azt érzem világgá megyek. De így egy több emberes gyerek mellett is azt mondom, hogy idővel könnyebb lesz. Más szempontból meg nehezebb.
Nehezen viselem ennyi idő után az egész napos itthon létet és hogy animátorkodom egész nap.
Viszont ahogy egyre nagyobb lett és okosabb úgy lett sok minden egyre könnyebb. Már nem kell találgatni hogy mikor mit akar és már ez is óriási könnyebbség.
Kár volt ilyen korán elkezdeni a kóstolást, de ez mellékes.
Na szóval összességében nem segítettem, de azért írtam le hogy lásd mindenféle élethelyzet van és bizony a legtöbbünknek vannak napok, hetek mikor elege van és inkább világgá menne.
Én úgy próbálok feltöltődni néha hogy ha itthon van a férjem akkor belülök egy kád vízbe egy órára. Vagy elvonulok a szomszéd szobába és egyedül megnézek egy filmet. (ez utóbbi persze csak addig lehetséges míg fel nem éri a kilincset... 🙉)
Találd meg a módját hogy valahogy feltöltődj. Mi az ami hiányzik? Mi az amit szeretsz?
válasza: válasza: válasza:Szerintem
Kostoltatás: ha sajáttal főztőt adod próbáld ki az üveges gyümölcsöket ha az sem ízlik neki akkor hagyd lehet még nem érett rá
Nagymamák: engedd el, nekem is minden okosságot mondanak de meghallgatom és nem foglalkozom vele ha erdemtelennek látom, te ismered a babád hallgass az osztoneidre
Te : én sosem voltam “én idő” igényes így ebben nem tudok sokat tanácsolni, de engem is szokott idegesíteni frusztrálni hogy ha nem alszik el de fáradt és sír utána persze lelkiismeret furdalást van hogy így éreztem és hogy “haragudtam” ra mert nem alszik. Ha csak nyöszörög amikor főzök akkor próbálok valamit adni neki ami lefoglalja (játék) de amíg nem sír addig nem veszem fel csak beszélek neki es mindig próbálok valamit adni neki. Utána amint végeztem foglalkozok vele.
Fáradt vagy ez érthető, nekem sokat segít a férjem szerencsére, így ez neked rossz lehet ha sokat dolgozik, de szerintem nyugodtan mondd el neki a problémáid amikor megjön meséld el mivolt ma, és lehet ő is fog egy kis lelket önteni beléd. Semmit nem csinálsz rosszul szerintem de a házimunka ráér, próbáld meg élvezni az együtt töltött időt a gyerekeddel, ne érezd tehernek, engedd el a problémákat és próbálj pihenni amikor alszik.
Barátok : akivel tartom a kapcsolatot ők mind meghallgatnak és mondjak is h szívesen segítenek átjönnek takarítani vagy bármi amire szükségem van szóval ilyen szempontból szerintem a te barátaid nem igazán barátok csak ilyen felszínesek.
A fogyásra is szerintem egy kicsit engedd el mert az is elvesz az erdőből, nekem sincs energiám és motiváltsagom fogyni pedig zavar igaz rajtam nincs annyi plusz de zavar és lusta vagyok, úgy vagyok vele majd ha már ki pihentebb leszek és lesz kedvem.
Fejben szed össze magad, ne foglalkozz semmivel csak h legyen mit ennie a fáradt férjednek, a babának és neked. Házimunka majd ha van egy kis időd (eleinte én kb heti 1x takarítottam most heti 2x de ha kell mert úgy látom kosz van akkor egy gyors porszívó és felmosas akármikor megy mert kicsi a lakás) aztán amikor tudsz pihenj a babával. És próbáld meg ÉLVEZNI és jól ÉREZNI magad a kicsivel.
Nekünk is volt egy időszak kb 5 hónapos korában amikor én is nagyon nehéznek éreztem de elmúlt hamar szerencsére!
Kitartás és a legfőbb h fejben szed össze magad és elvezd a babázast !
válasza:Örülök, hogy leírtátok a gondolataitokat! Nem jó, hogy más is küzd ilyenekkel legbelül, de legalább tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. És igen, van egy adag önsajnáltatás is, és véleményt is kértem, nemcsak önigazolást, ezért minden hozzászólást felpontoztam.
Igyekszek tanulni belőlük és jobban elengedni a hülyeségeimet. :)
válasza:Nézd eleve új élethelyzet az egész. Nem mindenki született édesanya.. Vannak ilyen nők, én is ismerek ilyet aki tényleg esküszöm erre született. Fantasztikusan kezeli a nehéz helyzeteket, és láthatóan ebben teljesedett ki igazán. Én meg csodálattal figyelem.
De olyanok is vannak, mint én... Aki anya akart lenni, tudtam hogy nem lesz könnyű, de még annál is nehezebb. Soha nem csinálnám vissza, de nehéz. Idő kellett míg anya vált belőlem.
Egyébként nem rég hallgattam is egy előadást ahol még a szakemberek is azt mondták hogy általában az anyuka szerepbe átlagosan 1 év belerázódni. Nyilván ez nem egyetemes igazság, hiszen mint írtam van aki született anyuka, és van aki sose lesz az. De ez egy átlag. És utólag visszagondolva, nálunk is kb egy év volt. Addigra szoktam meg és nőttem fel igazán a feladathoz. Persze első gyerek, szóval minden újabb napon van hova fejlődni nekem is. De azóta nyugodt vagyok az új szerepemben.
válasza:Szerintem ezen mindenki átmegy kisebb nagyobb mértékben. Az életed teljesen felfordult, semmi nem olyan mint régen meg ott vannak azok a fránya hormonok is.
Próbáld meg anyósra vagy anyukádra bízni a gyereket és sétálj egyet a napsütésben. 🙂
Próbálj picit a mókuskerékből kiszabadulni.
Hozzátáplálást jegelheted egy picit, pár hét nem probléma ha szünetel. Mostanában úgyis 6 hónapos kortól ajánlott elkezdeni.
A teregetés és hasonló gondokra ha a baba türelmetlen esetleg próbáld ki a hordozást. Nézz utána mi a jó anatómiailag és kölcsönözz egyet, próbáld ki. Szabadságot ad hogy van 2 szabad kezed de a gyerkőc veled van és nyugodt.
Esetleg ismerkedj, akár az interneten, szerezz új barátokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!