A "mostani" szülők tényleg túlféltik a gyerekeiket?

Je, te mar 38 evesen boomer lettel.

Altalaban kisse idosebben kezdodik a “bezzeg az en idomben” tipusu gondolatmenetek, te mar itt tartasz.

Amugymeg mar az okori gorogoknel is ez volt, hogy minden kioregedo generacio lenezte a fiatalabbat, hogy nezd mar, ezek milyenek, mivel a korral muszaj valami onigazolast szerezni a kevesbe sokmindent elert embereknek, hogy ok megiscsak jobbak, hat ilyeneket talalnak ki.

Amugy meg tenyszeruen: folyamatosan no a varhato elettartam, es az elerheto eletszinvonal, ugyhogy megsem lehet annyira elcseszettek a rakovetkezo generaciok sem.

Mondjuk a bútorokra tett sarokvédőben nem látok kivetni valót, ha még pici a gyerek. Másfél-2 évesen még esik-kel. Senkinek nem hiányzik, hogy óránként lefejeljen valamit és bömböljön.

De sok mindent én sem érzek normálisnak. Szerintem könnyebb volt szülőnek lenni a szüleinknek. A társadalom valahogy még jobban összezárt, ma már tényleg meggondolja az ember, hogy meddig engedje el a gyerekét, mert jön egy beteg elme és ki tudja mit csinál. Régebben is volt pedo, de akkor valahogy inkább közügy volt, hogy a gyerekre a felnőttek vigyáznak. Simán elmentem a barátaimmal, aztán ha valakinek valamelyik szülője ráért, akkor ránk nézett. És igen, fegyelmezett is, ha úgy van. Ma ha rászólsz más gyerekére, akkor te vagy a gyerekellenes bűnöző, aki összetörte Pistike lelki világát.

Azt nem tartom egészségesnek, hogy ma a szülő kb. a gyerek seggében van folyton, azt lesi, hogy épp mit óhajt a kis drága, megírja a leckéjét, egész nap játszik vele (mert egyedül amúgy pár órára nem tudna).

Persze, hogy nem marad ideje magára. Nagy tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van, remélem több is.

Akkor meg hogy kérdezhetsz ilyen butaságot.

Emlékszem, hogy már 7 évesen is egyedül kellett mennem iskolába, mert a szüleim úgy dolgoztak hogy nem tudtak vinni, hiszen addigra mindkettő a munkahelyén volt. Tudtam mit kell mutatnia az órának hogy mikor kell elindulnom, és be tudtam zárni az ajtót. De egy közepes méretű községben az utca másik végére kellett csak elsetalnom. Autó alig volt (erre főleg azért emlékszem, mert arra emlékszem hogy órákat tudtunk az utcán tollasozni anélkül, hogy autó zavart volna meg minket. Utoljára ugyanezt, ugyanabban az utcában 13 éve próbáltuk de már akkor se tudtunk 3 percnél többet tollasozni, mert folyton jött egy autó). Biztos vagyok benne hogy a szüleim sem voltak nyugodtak emiatt de egyszerűen nem volt közelben se nagyszülő se senki.

Ma már ugyanabban az utcában iszonyú vészelyes lenne egyedül elengedni egy 7 éves gyereket.

Mi most egy nagyvárosban élünk annak is a főutcáján Bp mellett, eszemben sincs elengedni egyedül 7 évesen hogy menjen el iskolába, pedig nincs messze. De rohadt veszélyes szakasz. Ettől már túlféltem?