Milyen szintű neveléscélzatú bántalmazás számít még normálisnak gyereknevelésnél?

Sem lelki sem testi bántalmazás nem vezet jóra!

Az már az a pont amikor elkéstél ,utolsó utáni pillanat eszköze!

Inkább előzd meg a bajt, mint bántalmazd gyermeked.

Saját hibámból tanulva mondom!

Hát én szoktam popsira csapni, mert az érvelést még nem érti a gyerek, másfél éves, ha rászólok, és èpp fel van pörögve, azt hiszi, játszunk. Nagyon temperamentumos, csibész, pl kirohan az útra, és ha látja hogy nem engedem, még 100x megpróbálja.

De mostanában úgy látom jobban érti, mikor haragszom.

Hosszú távon nem szeretném így fegyelmezni

Nálam egyik sem.

Ami talán bántalmazás lehet, pl lefogom, ha csapkod egy szoros öleléssel.

Erősen szorítom a kezét lefogva azt, ha rámcsapna, miközben mondom, hogy nem szabad, meg most mérges vagy, nincs semmi baj, megértem ilyenek..

Felemelem akkor is ha kapálózik és magamhoz fogom ès viszem vagy kezénél fogva húzom, ha nagyon rugdos, hogy kiemeljem a helyzetből.

Ha elállja az utam, és nem megy el az ajtóból semmilyen próbálkozásra, egyszerűen átmegyek félrenyomva őt.

Van, hogyha kapálózva nekem jönne, a homlokánál tartom a kezemmel, hogy ne tudjon közel jönni, esetleg félrenyomom, így a lendülete miatt mellém esik, nem nekem jön.

Egyszer hisztizett csapkodva és az istenért nem akarta abbahagyni, akkor felkaptam ès fejjel lefelé lógattam, egyből abbahagyta.

Volt, hogy a fejét tartva fogtam le.

Egyszer rádobtam az ágyra, mikor felemeltem rugdosott és harapott, azután lelkiismeret furdalásom lett, többet nem is csináltam.

Úgy fixen egyik sem bántalmazás szerintem, de mind fizikai erőszak valamilyen formában, testi kényszer alkalmazása, és persze nem nevelèsi célzattal(kivéve mikor kiemelem a helyzetből, vagy félrenyomom az ajtóban), hanem nagyrészt önvédelem.

Egyszer fordult elő kizökkentési céllal, pont azért, mert rendkívül nehezemre esik, hogy ne üssem meg, amikor tombol, de azt se hagyhatom, hogy kiüvöltse magát, mert a szomszédban laktak.

Szórakozásból viszont gyakran lógatom most is(kéri is), szóval nem egy teljesen tőlünk idegen dolgot műveltem, csak meglepte, hogy akkor is csinálom, a megszokott jàtékot, ha csúnyán viselkedik.

Meg nem úgy kell elképzelni, hogy mosolytalan arccal büntetésből lógattam, a kizökkentést próbáltam beadagolni a “gyere csak ide, elkaplak, majd én megmutatom, hát így kell ezt? hááát így?” szöveggel.

Rám rengeteget csaptak(persze szerintük mindig indokoltan) sosem tudtam, miért emeli valaki a kezét, a szüleim sem, gyerekek sem. Behúztam a nyakam és lefagytam.. Meg lehet figyelni, hogy akinél a felemelt kéz félelmet ébreszt(kutyáknál is), mert sokszor csapnak/csaptak m rá, az behúzza a nyakát, a tapasztalatai alapján rosszra számít. Az én gyerekem nem, néha eljátszom, hogy teszteljem, milyen hatást hagyok benne..

Meg amikor odahívom random, akkor én és akit gyakran letolnak, az fél, előre szorong a letolástól, a szégyentől, szidástól, vagy oda se mer menni.. A gyerekem simán mosolyogva odajön akkor is, ha előtte tönkretett valamit vagy veszélybe sodorta magát/másokat, max szomorú. Elkezdi magyarázni, hogy tudja hogy rossz és sajnálja, legközelebb jobban figyel, nem fél tőlem sem a reakcióimtól. Ismerős gyerekek, akikre rácsapnak, azok tartanak a szüleiktől, kerülik őket ha gond van és titkolóznak.

Poén egyébként, hogy akikről tudom, hogy fenekelnek és rácsapnak a gyerekre, azok a gyerekek nem verekednek az oviban, hanem csendes visszahúzódó szabálykövető nyugis gyerekek. Az enyém bezzeg csapkodós. Úgy utálom azt a közhelyet, hogy a gyerek az otthoniakat tükrözi..

Hallottad már? Üsd a rosszat, még rosszabb lesz!

Nem nevelünk veréssel. Fenékre ütéssel és atyai/anyai pofonnal sem. Egyrészt mert semmi jóra nem vezet, másrészt mert tiltja a törvény.

Szidni nem szabad, de az megengedett, hogy fegyelmezd.

“Ez nagyon rossz viselkedés! Ilyet nem szabad csinálni, mert ...!! Tudod mit csináltál rosszul? Tudod, miért csináltad? Mondd el! Tudod hogy lehetne jóvá tenni? Gyerünk szivem, gondolkozz! Igen, úgy! Tudod mit kellett volna csinálnod? Nagyon jó”

Nálunk ezek mennek. Nyilván nem halál nyugodtan és kedvesen mindig, hanem hangosan, van, hogy kiabálva. A hangoskodás nem

bántalmazás, kiabálás alatt gyakran nem a hangerőt értik.

Kicsit, akivel nem lehet beszélni ki kell emelni a helyzetből. Abban a korban nem azért irigy, mert szemét, mert rossz ember, hanem mert alig fog fel valamit a világból.

A testi kényszer nem erőszak, ha a rugkapáló tomboló 2 évesnek lefogod a kezèt, felkapod és elviszed a boltból, nem fog rád senki bántalmazóként tekinteni, nem bántottad.

Ha ráharap a kezedre és nem enged, megfoghatod a száját, összenyomva, hogy eresszen a harapásából. Ez már inkább ez, de csak árnyalatnyival és önvédelem.

Saját és mások védelmére nagyon enyhe erőszakot vethetsz be.

Megleckéztetési tanul belőle céllal nem etikus.

Dühből meg.. hát úgy sem, de ha évente egyszer felrobban az agyad, elszakad a cérna és rácsapsz egyszer! a kezére ha nagyon durván viselkedik, bármennyire nincs rendben, de mindenki meg fogja érteni. Ha ilyenkor felképeled, vagy azért szakad el a cérna, mert nem csukta be 100adszor sem rendesen a hűtőajtót, akkor azért elítélnének az emberek.