Van olyan jövedelemszint, ami alatt felelőtlenség gyereket vállalni?

2-eshez csatlakozom.

Annyiban még kiegészíteném, hogy nem mindegy a pár tartalékolási képessége sem, ismerek olyan párokat, akik kisebb jövedelemből is jól gazdálkodnak, és olyanokat is, akik a nagyobb jövedelmüket képesek az utolsó fillérig elverni.

Persze egy minimális bevételnek kell lennie, és szerintem az is fontos, hogy az anyának az otthontartózkodás idejére legyen valamennyi GYED-e, mert a GYES rohadt kevés.

Saját részről azt tartom normálisnak, hogyha az egyén olyan anyagi szinten van, hogyha holnap elveszti a munkáját, akkor fél évig még gond nélkül tudja tartani az életszínvonalát változatlanul. Fél év alatt meg szerintem bárki talál állást, maximum nem a kedvenc munkája lesz.

Ez ugyanis lefedi azt, hogy van annyi megtakarítása, hogy ne vágja földhöz ha tönkremegy a hűtő, ha a pár egyik tagja bármiért munkanélküli lesz, vagy olyan családi változás áll be hogy megemelkednek a havi költségek és ezt kezelni kell (beteg idős rokon ápolása, stb) .

Tudom, hogy manapság ezt sokan irreálisnak érzik, de azokból születnek az olyan bejegyzések, hogy a másfél szobás albérletben élő család kuncsorog a rokonoknak, mert nincs pénz új mosógépre, hiába próbálnak spórolni, és közben etetni kell a 2 gyereket... Akkor nem a gyerekvállalás kerül sokba, hanem a felelőtlenség.

Nekem a gyedem kb 170.000, férjem 220-240 ezret keres. Mégis mindenre van pénzünk, amire kell, nagyon jól osztjuk be a pénzt, hihetetlen spórolási dolgokra is képesek vagyunk, úgy, hogy ez nem jár nélkülözéssel. Hitelünk nincs, saját házunk van (örökségből, jelenleg újítgatjuk) és még autónk is van, igaz, egy 25 éves régi típus, de meg van kímélve és csak akkor használjuk, ha nagyon kell.

Van egy gyerekünk, sosem nélkülöz, mindene megvan, ami kell és még azon felül is. Nyaralni nem nagyon járunk, de ha nagyobb lesz, többet ért a világból, igyekszünk utazni is majd évi legalább 1x. Nekünk így jó, elégedettek vagyunk. Nem hajtjuk túl magunkat, így mindig megfelelő minőségi időt tölt együtt a család. Valamit valamiért.

#7 vagyok. Mi megesszük pl. a túróstésztát, vagy a krumplifőzeléket két napig, nem az van, hogy megjön a fizu és habzsi-dőzsi pizzázás, "megdonelc" stb. Pl. pizzát 3 tepsivel megsütök amennyiért rendelni lehet egyet. Vagy pl. Ha elmegyünk vásárolni, előtte eszünk itthon, így nem kívánunk meg a boltban minden felesleges szrt.

Vagy pl. ha a városba be kell mennie egyikünknek, akkor a busszal olcsóbban jövünk ki, nem kell az autót elővenni. Nekünk jó a spar sonka is, nem veszünk kaiser szalámit, nekünk jó a coop margarin, nem veszünk Flórát. Ilyenekre gondolok. Ízre semmi különbséget nem látok. A gyerek csak ünnepekre kap ajándékot, soron kívül csak ritkán, alkalomszerűen. Ennek nemcsak spórolási, hanem egyéb célja is van, de ez mindegy is.

Szóval csak azt akarom kihozni belőle, hogyha mindenki addig nyújtózkodik ameddig a takarója ér, és abba belefér egy gyerek, akkor szerintem semmi akadálya alacsony fizetés mellett sem,