A nők többsége miért ilyen erőszakos a gyerekvállalással kapcsolatban és miért játszanak nagy megmondóbembert?

Szerintem nincs sokaknak olyan, aki tényleg figyel rájuk és meghallgatja őket.

Ez a gyerekdolog egy nagyon nagy tapasztalás, élmény, pozitív és negatív stressz, ami főleg az anyán csapódik.

Az anya otthon van a picivel, az egész napját kitölti egy csomó öröm, nehézség, dilemma.

Még a férjük a legnagyobb jóindulat mellett is a töredékét tudja ennek meghallgatni vagy megérteni, hisz ugye hazajön, játszik a gyerekkel, segit a hazimunkában, lezuhanyzik, megbeszélik a logisztikákat és utána ugye próbálnak párkent is működni. És ez akkor egy ideális férj még.

Az anyákkal, anyósokkal nagy a generációs szakadék es félünk a kritikájuktól vagy többszáz km-re élünk.

Szóval szerintem az egyik alap ez, hogy simán csak szeretnék megosztani, pozitív kritikát kapni (de néha azt sem, csak mesélni), masik hogy a magányos napok és a feszültség pl szorongás, kialvatlanság is ott vannak az emberben.

Meg jellemzően ezek a konfliktusok short talk-okban vannak (virtuális vagy valós),felületes ismeretség, sietés stb. Nincs idő rendesen figyelni, reagálni.

És itt Magyarországon tényleg van ez, hogy panaszkodás az elvárás. Ha van épp 9 dolog aminek örülsz és 1 ami nehéz, akkor mi azt az 1-et mondjuk gyakran, Nyugaton meg 1 örömtelit mondanak 9 rossz közül.

És akkor megint ez van, hogy ha jót mondasz, azt hiszik felvágsz vagy színészkedsz, ha rosszat, akkor meg adott hogy tanácsot próbál vki adni, hisz megkérdezte hogy vagy, Te meg egy problémát mutattál neki válaszul.

És arra sincs jó társadalmi konvenció hogy időben jelezd a másiknak, hogy vmi nem jó Neked a kommunikációhában. Pl ugye az Erőszakmentes Kommunikáció erre lenne, csak nem értünk hozzá.

Meg néha tényleg ártatlanul is tud hibázni vki. Nekem pl az egyik legrosszabb èlményem, hogy a mondókás foglalkozáson megjegyeztem egy hurkás cuki kislányra (enyèm is hurkás volt), hogy na, biztos szopizik ő is. És egyszerűen éreztem hogy megfagy a levegő és mondta a másik, hogy tápszeres.

Ebben az volt számomra az ártatlan, hogy én akkor még nem olvastan ezekről semmit. Terhesség alatt csomó melóm volt, amikkel végezni kellett, úgy voltam vele, hogy a babás problémák közül majd akkor foglalkozom vmelyikkel ha aktuális lesz, nem léptem be csoportokba, nem néztem vlogokat, nem volt kisgyereles ismerős stb ezt az anyatejes - tápszeres nagy felhajtást én nem is ismertem akkor még.

Később kezdtem olvasni pl a gyk-t.

Szóval még ez is lehet, hogy vki nem is tudja, hogy tapintatlan volt, a másik meg azt hiszi, tudatosan belegázoltak.

Bizonytalanok azzal kapcsolatban h "jó anyák"

Ilyenkor úgy érzik h az ő gyerekük ezt nem csinálta, tehát ők nagyon fasa szülők mwrt jól nevelték.

És el is várják a pozitív visszajelzést (váll veregetést)