Meg lehet valahogy értetni egy gyerekkel az anyagi nélkülözést?

Ha nem éhezésre gondolsz, akkor ne írj nélkülözést. Döntsd el miről beszélsz. Az nem nélkülözés, ha valakinek nem telik iPhonera, csak Samsungra vagy Xiaomira a gyereknek. Ezt a szintet meg lehet és meg is kell értetni a gyerekkel. Legalábbis én olyan gyereket akarok nevelni, aki az emberi kapcsolatokat/közös élményeket többre becsüli, mint a tárgyakat.

Ha éhezik, az nyilván traumatizálja, olyan körülmények közé inkább ne vállaljon valaki gyereket.

"az emberi kapcsolatokat/közös élményeket többre becsüli, mint a tárgyakat."

Erre csak felnőtt korában jön rá az ember, de mikor ott vagy a kis iskolai társaságoddal, akkor nem akarsz kilógni a sorból, és csak azt látod, hogy neked nem vesznek, nekik meg igen.

Én ezt átéltem, mert anya egyedül vállalt egészségügyis fizetéssel. Simán csak megszoktam, beletörődtem, nem mert tudtam mit csinálni. Sokkal később lett pl számítógépem, az is csak valami leselejtezett munkahelyi gép volt. Akkor nagyon menő volt Simsezni, de én nem tudtam, mert nem volt elég jó gép, hogy fusson rajta, meg amúgy se tudtuk megvenni a játékot se. Nem tudtam hozzászólni a témához a suliban. Nem volt DVD lejátszónk sem, filmjeink sem. Nem szerettem áthívni magunkhoz senkit, mert nem volt mit csinálni, max TV-zni.

De amúgy ez a vállalj-ne vállalj emiatt gyereket ügy nem főleg ezekre az elektronikai dolgokra vonatkozik. Ez inkább arról szól, hogy olyan életet tudj biztosítani a gyereknek, ami nem vegetálás. Ne legyen probléma, ha szeretne suli mellett pl úszni járni, vagy zenélni. Lásson filmeket, legyenek számára elérhetőek játékok. El tudjátok vinni állatkertbe, kalandparkba, moziba, stb. És szerintem ezek nem irreáis dolgok. A magyar fizetések szarok.