Lehetséges pánikbetegséggel/depresszióval kihordani egy kisbabát?

Mindenképp járd teljeskörűen körbe a témát. Vitasd meg jól a gyógyszereidet, terhesség majd szoptatás alatt is.

Mérlegelj tényleg képes lennél e ellátni egy pici babát.

A Te állapotodban még gyógyszerek mellett is veszélyes lehet egy pici babával - szerintem,de nem vagyok orvos.

Még egy teljesen ép nőt is tacsra tud vágni az első időszak, a szülés utáni 4 fal közti lét, a támogatás hiánya férj részéről.. A kialvatlanság. A rágörcsölés mindenre..

Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a hajlama mind örökölhetőek.

Remélem nem vetted bántásnak,se támadásnak.

Nekem nincs depresszióm, pánikbetegségem, de az első év brutális volt. Ha nincs ÁLLANDÓ, NAPI segítséged, meg fogsz bolondulni.

Egy barátnőm sajnos úgy nőtt fel hogy mikor 4éves volt az anyja öngyilkos lett. Nem bírta a nyomást. Rengeteg mindennel kellett megküzdenie emiatt.

Én kétszer is meggondolnám. Gyereket nevelni egyáltalán nem olyan vidám és könnyű és boldogsággal teli mint ahogy kívülről látszik. Ezt jó ha szem előtt tartod.

Szia, én is pánikbetegség miatt kezdtem a terhességemet antidepivel és szorongáscsökkentővel, orvosi jóváhagyás és kontroll mellett.

Én a második trimeszterben el tudtam hagyni mindent, semmi gond nem volt a terhességemmel, egészséges gyermekeim születtek.

Azért akinek pánikbetegsége és depressziója van, az biztos nem bírja úgy a nyomást. A gyereknevelés attól függetlenül hogy vannak jó részei, viszonylag stresszes. Az első időkben még egészséges embereknél is kialakulhat szülés utáni depresszió, pont azért mert annyira új, merőben más, stresszes az egész 0-24ben.

Ezen kívül egy gyerek min 20 évig veletek van. Látja, hogy az anyja nincs jól, plusz a hajlam nagyban örökölhető. Szerintem ez nagyobb és komplexebb átgondolást igényel, minthogy végig lehet e csinálni antidepresszánssal a terhességet...

Nem biztos, hogy a gyereknevelés során te alkalmatlanabb lennél, mint más "egészséges". Szorongást, pánikbetegséget nem feltétlen a nyomás vált ki. Én is szorongásos vagyok, illetve pánikbeteg olyan szempontból enyhébb formában, hogy rendszeresen gyógyszert nem kaptam rá. Megesik, hogy nagyobb nyomás mellett kell dolgoznom vagy mást csinálni és nem tör rám semmilyen roham. Csak bizonyos szituációk váltják ki. Ha pedig le vagyok foglalva munkával, terheléssel, akkor még jobb is, mert nem a félelmeimen rágódom. Legalább is nálam így van, de minden pánikbeteg más.

Mindenképp konzultálj orvossal, hogy mi szedhető terhesség alatt és mi váltható ki. Vannak így egy páran, akik vállaltak így gyereket, nem új a problémád. És legyen segítséged, bár ez alap lenne mindenkinél.

Én sajnos még odáig se jutottam el, hogy elmenjek egy terapeutához, nem tellett rá.

Most PhD hallgató vagyok, mégis eléggé kijött a depresszióm, mert úgy érzem alkalmatlan vagyok erre. :(

24 évesen nincs párom, 4 barátnőm van, ebből ketten szintén nincsenek teljesen jól lelkileg. Az egyik rosszabbul van nálam, a másik hívő lett, most van egy cicája, neki nagyobb eséllyel lesz normális élete, mint nekem.

Édesapám depressziós, az édesanyja ettől öngyilkos lett, tehát ez nálunk örökletes. Anya családja ADHD-s,a húgom hiperaktív és pánikbeteg emellett.

Minden vágyam egy kisbaba, de jelenleg egy párkapcsolatra sem érzem alkalmasnak magam. Annyi kritikát kaptam már életemben, hogy nem érzem, hogy bárki velem szeretne lenni, még ha találkoznék is egyáltalán férfiakkal.

Nekem sajnos a lelkin kívül más testi bajaim is vannak, minden vágyam egy család lenne de...nem hiszem, hogy a génjeim tovább kéne adnom, nem érdemli meg egy gyerek ezt a sorsot, hiába vagyok okos, intelligens, amit szintén átadhatnék, de szenvedjen minden mással?

A te életed ehhez képest meglehetősen rendben van, nem kell lemondanod a babáról szerintem. És nem szégyen gyógyszert szedni, a szerotonin termelődési zavar örökletes probléma, muszáj gyógyszerrel kezelni, különben a depresszió megmarad.

Sok sikert! :)