Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
❮❮ ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 ... ❯❯
 101/227 anonim ***** válasza:
80%
Szerintem azzal semmi baj nincs, hogy így érzel, normális egy bizonyos szintig. Az viszont baj, hogy ennyire nincs magadra időd, és úgy érzed börötnben vagy. Ez nevelési hiba, és saját magad zártad börtönbe. Simán lehet már egy 3 hónapos csecsemővel is ide-oda menni, nemhogy egy majdnem 3 évessel. Kicsit mozdulj ki jobban a komfortzónádból, menj el vele ide oda. Nem csak a játszótér létezik.
2020. dec. 9. 12:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 102/227 anonim ***** válasza:
18%

“Amit megtehetsz az az, hogy továbbra is minden szeretetet megadsz a kisfiadnak”


Többszôr írta hogy csak kötelessègbôl làtja el, nincs itt semmifèle szeretet.

Amúgy pedig igen, menj dolgozni màris nem lesz ennyi idôd ezen merengeni, hogy mièrt vàllaltàl gyereket. Orvos felesègkènt sem kell hàztartàsbelikènt èlni egy èleten àt.

Èn nem tudom itt kit milyen ismerösök vesznek körül akik megbàntàk hogy lett gyerekük, nekem egy olyan sincs aki megbànta, hogy anya lett, de ki hogy szocializàlodott ugye?!

2020. dec. 9. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 103/227 anonim ***** válasza:
87%
Jesszus, valakinek tényleg ez az örömforrás, hogy idegen, segítséget kérő emberekre, akik már amúgy is padlón vannak, abba rúg bele még kettőt és jól lehordja?! Milyen frusztrált lehet már az ilyen ember. Írja le egyszer, normális emberi hangnemben a véleményét, nincs ezzel semmi baj, de ez a gusztustalan stílus amit ez a hozzászóló itt képvisel, az valami egészen döbbenetes. És akkor az ilyen azt hiszi egy fokkal is jobb a kérdezőtől vagy bárki mástól. Vicc.
2020. dec. 9. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 104/227 anonim válasza:
85%

#102 lehet azért mert nyilvánosan nem merik kimondani, gondolhatod milyen ellenérzést váltana ki az emberekből.

Én 36 éves 3 gyerekes apuka vagyok, sokszor tényleg qrva nehéz,de nem vagyunk egyformák, engem feltölt ha velük vagyok, közös progi ilyenek, de el tudom képzelni a másik végletet is...

2020. dec. 9. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 105/227 anonim ***** válasza:
89%
102 Vagy te csak hiszed, hogy minden ismerősöd csuda boldog, ugyanis pont a hozzad hasonlóak miatt rengeteg ember elfojtja magában a valós érzéseit, azt hogy összeségében megbánta, hogy szült , mert különben ugye jössz te és a társait és jól agyonszapuljátok az embert, mert mégis mi az, hogy valaki megbánta a szülést, ilyen nem létezhet. Pedig de, megnyugtatlak, hogy sok no érez így, csak ugye nem illik ettől nyíltan beszélni, mert egyből máglyára vetnek.
2020. dec. 9. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 106/227 anonim ***** válasza:
1%

"Jön a karácsony, én pedig azt érzem, hogy legszívesebben fognám a férjemet és világgá mennék vele."


Egyáltalán a férjedtől van az a gyermek???? Hogy őt ennyire nem állod. :(((

2020. dec. 9. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 107/227 anonim ***** válasza:
9%
104! Ezt most nem gondolhatod komolyan? Ilyen alapon mindenki megbànta csak senki nem meri kimondani? Azèrt az csak làtszik egy szülôn ahogy beszèl a gyerekèrôl ahogy bànik vele ahogy szereti. Èn azt mondtam nekem nincs ilyen ismerôsöm nem azt hogy nincsenek ilyen emberek.
2020. dec. 9. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 108/227 anonim ***** válasza:
7%

107 nekem is furcsa az ilyesmi. Nekem sincsenek ilyen ismerőseim. Látszik azért egy anyán ahogyan a gyerekéhez viszonyul ahogy bánik vele. Egy másik anya ezt egyből leszűri.

Úgy látszik itt is nagyon sok az olyan anya aki megbánta hogy anya lett. Sajnálom! De a gyerek nem tehet róla. Nem ő kérte az életet.

2020. dec. 9. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 109/227 anonim ***** válasza:
11%
105! Hàt most mellèfogtàl mert èn pont nem írtam semmi rosszat a kèrdezônek se róla se az anyai mivoltàról. Elhiheted engem nem bànt hogy ô hogy èrez, annyit írtam menjen dolgozni kevesebbet fog ezen kattogni hogy mièrt szült kevesebbet lesz a gyerekkel.
2020. dec. 9. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 110/227 anonim ***** válasza:
81%

En nagyon sajnallak kerdezo hogy igy erzel, es hihetetlen olvasni ezeket az undorito mocskolodo hozzaszolasokat.

Nem hogy segitenetek egy masik nonek, anyukanak, meg jol bele is rugtok. Nem tudhatjatok milyen a gyereke mert minden gyerek mas. Fel nem fogom hogy van aki arra biztatja hogy hagyja el a gyermeket! Kerdezo szerintem ne foglalkozz veluk. En a helyedben biztos megbeszelnem ezt a ferjemmel,mert ezt a terhet nagyon rosz lehet egyedul cipelni. Biztos meg fog teged erteni es kitartast 💕

24/N (4 honapos baba anyukaja)

2020. dec. 9. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 ... ❯❯

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!