Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
❮❮ ... 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 ... ❯❯
 151/227 anonim ***** válasza:
84%
Én értelek téged, nem vagy egy ősanya típus, én sem, nekem se az a legnagyobb élvezet, hogy játszok a gyerekkel és ellátom, de az alap kérdésednél egyszer sem írtad le, hogy szereted a fiadat, ez az ami nekem nagyon fura, tudom, hogy utána bizonygatod, hogy szereted, de nem olvasok végig 150 kommentet. Csak azért tudom elviselni az amúgy baromi unalmas mindennapokat, mert nagyon szeretem a gyerekemet, ha ez nem így lenne egy rémálom lenne az egész, szerintem amúgy ezzel kb. mindenki így van.
2020. dec. 9. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 152/227 anonim válasza:
88%

Sajnos a társadalmi elvárások nem mindig egyeznek a saját vágyainkkal.

Én egy bő tizessel vagyok idősebb Nálad-elkötelezett gyerekmentes.

Szerintem felejtsd azt el, hogy erről az anyóssal bármit is beszélj. A pároddal kellene megtalálni a közös utatokat. Szerintem is jobb lenne, ha minél hamarabb visszamennél dolgozni...bár ezzel nem a gondjaid fognak csökkenni, hanem csak a figyelmedet elvonod ezekről a problémákról, az "énidő" pedig csökkenni fog.

2020. dec. 9. 18:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 153/227 anonim válasza:
79%
Szia! Nagyon sajnállak téged és azt pici kis lelket is, hisz erről tényleg nem tehet. Viszont azt olvasom, hogy nem egy “szobanövény”típusú gyereked van, ez így még nehezebb. És tényleg vannak olyan nagy figyelem igényű gyerkőcök, akik mellett semmit nem lehet csinálni és extra anyásak. Lehet, hogy érti rajtad a frusztráltságot és ezért próbál még inkább a seggedben lenni, de az is lehet, hogy egyszerűen ilyen. Van egy csoport a Facebookon, ahol nagyon őszintén ki szokták írni az anyukák a problémájukat, és egy támogató anyuka-csoport. “Hásfájós/sírós/többemberes babák anyukái a csoport neve. Szerintem, most nagyon fontos lenne olyanokkal beszélgetni, akik ha nem is feltétlen bánták meg a szülést, de néha a tökük kivan és ezt meg is írják. Fel a fejjel! Remélem, ahogy a gyerek nőni fog, a te életed is egyszerűbb lesz!
2020. dec. 9. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 154/227 anonim ***** válasza:
93%
Az említett csoporttal csak óvatosan! 4,5 éve az egyik akkor Németországban élő tag olvasva a nyersen, őszintén megfogalmazott szenvedésemet jelzést tett a gyermekjólét felé. Más egyéb sem hiányzott... Kérdező, ott következménye van (lehet) az érzéseid megosztásának, ha be is lépsz, vigyázz, inkább csak olvasgass!
2020. dec. 9. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 155/227 anonim válasza:
75%

Oszinten sajnallak es a helyzetet, amibe belekeveredtel. En is 28 eves vagyok, es hazassag- es gyerekmentes parkapcsolatban elek.

Eletem egyik legjobb dontese volt.

A helyzet az, hogy ketlem, hogy konnyebb lesz a helyzeted a jovoben. A ferjed nyilvan boldog a gyerek miatt (bar nem o aldozta be mindenet a gyerekert, hanem te). Te vagy a gyerekkel, es ahogy fejlodik, erzekelni fogja az iranyodbol azt, hogy nem akarod, amiert en 100%-ban megertelek.


Tudom, hogy szereted a sracot es tudom, hogy ezert sokan le fognak pontozni, de szerintem el kene valnod, es lemondani a gyerek felugyeleti jogarol. A ferjed megkapta, amit akart, neked viszont egy eleted van.

Megteheted, hogy vegigkuszkodod a kovetkezo 18 evet, de teljesen bele fogsz fasulni, es meg fogod gyulolni az eleted, de meg a ferjedet is, akit most nagyon szeretsz.


Nincs itt igazan jo dontes, csak kevesbe szar.


Es en most leginkabb megfognam a kezed es elvinnelek egy belvarosi barba, es egesz ejszaka vodkaznak es dumalnank. De termeszetesen semmi ilyesmit nem lehet most megcsinalni. :(

2020. dec. 9. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 156/227 anonim ***** válasza:
25%

155-ös hátha nem is ilyen súlyos a helyzet.


Jó lenne ha a kérdező erre járna és válaszolna erre a kérdésre, melyet én is feltettem neki (egy regényben) 121-es válaszolóként. Tisztábban látnánk úgy a helyzetet.

2020. dec. 9. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 157/227 anonim ***** válasza:
80%
Keresztanyám ilyen volt, mint te. 31 évesen anya lett és nem tudott mit kezdeni a fiával. Ő is utazni, bulizni vágyott, de a társadalom nyomást gyakorolt rá (2000ben) ráadásul unokaöccsém hisztis volt, mint a sząr, rosszul is aludt stb. Akkor ő is úgy érezte, hogy megbánta ezt az egészet. Amikor a fia betöltötte a 4et minden jobb lett, mert óvodába ment és neki is volt ideje mindenre utána. Szerintem csak várj arra, mikor mehet óvodába és utána könnyebb lesz. Most ilyen foss a helyzet, de ez már csak könnyebb lesz. Ha meg spontán akarsz lenni még mindig tudsz keresni egy bébiszittert vagy a nagymamához lepasszolni, mikor otthon van és akkor ketten a férjeddel amit szeretnél.
2020. dec. 9. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 158/227 anonim ***** válasza:
57%
Szornyu olvasni hogy tobben azt tanacsoljatok hogy hagyja el a gyereket. Hogy lehet ilyet gondolni is akar??? A kerdezon tisztan erezni hogy csak besokallt!
2020. dec. 9. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 159/227 anonim ***** válasza:
85%

Nagyon sajnálom hogy így érzel. Szerintem ez gyerekfüggő is. Nekem sokan mondták, hogy nehéz és fárasztó lesz és féltem is. Nekem szerencsém volt, a kisfiam nagyon nyugis, nem hisztis és jó alvó gyerek. Így könnyű élvezni az anyaságot. A leírások alapján a Te picid nehezebb eset és ráadásul segítséged sem nagyon van.


Anyósod nem tudja többször vállalni? Esetleg heti pár órára bébiszitter? Most sokan keresnek munkát biztos találnál olyat aki szimpi. Lehet sokat számítana az az idő és kicsit feltöltődnél.

2020. dec. 9. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 160/227 anonim ***** válasza:
72%

Kedves Kérdező! Sajnálom, hogy így alakult az életed és azt is, hogy itt is neked estek. Tudom, hogy annyira nem tanácsot vársz, inkább empátiát. Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel! A múltkor olvastam, hogy nagyon sokan keresnek rá a neten arra, hogy "megbántam, hogy gyerekem lett". Visszacsinálni nyilván nem lehet, ebben a helyzetben csak azt tudod tenni, hogy arra koncentrálsz, ami jó. A férjedre, a szerelmetekre, arra, hogy annak lett egy gyümölcse (még ha nem is úgy éled meg, ahogy azt a társadalom elvárja), hogy egészségesek vagytok, stb. Idővel tényleg jobb lesz a helyzet, kevesebb konkrét odafigyelést igényel majd a gyerek.

Illetve nem olvastam vissza az egészet, de én is azt tanácsolnám, hogy a férjed, anyósod, barátnők, szomszéd bevonása sokat segíthet. Olyat szoktak csinálni, hogy ismerős anyukák, akinek kb. egykorú a gyerekük, megbeszélik, hogy 1-1 délutánt a gyerekek egyszer itt, egyszer ott töltenek. Egyik délután figyelned kell egyszerre két gyerekre, de máskor meg van egy teljesen szabad délutánod. Ráadásul biztosan vannak olyan vérmamik, akik még többet is bevállalnak :)

Valahogy biztosan ki fogsz ebből jönni, de nekem is az lenne a tanácsom, hogy bármilyen nehéz, beszélj erről a férjeddel! Tudja meg, hogy min mész keresztül és ami nagyon fontos, tudatosítsd benne is, hogy az elejétől empatikusan viselkedjen és iktassa ki magából a zsigeri ítélkezést, ami itt sokaknak nem ment!

Egyébként mérges is vagyok néha erre a helyzetre, mert a férfiak szerintem jobban idealizálni szokták a gyerek-témát. Hazaér fürdetésre, játékra, és azt hiszi az egész ilyen egyszerű, mert ő csak a kellemes dolgokba vonja be magát. Azt is olvastam egyszer, hogy sok helyen ugye a férfi is otthon maradhat a gyerekkel GYES-en, és láss csodát... ezek a férfiak nem szívesen vállalják már a 2.-3. gyereket, mert látják, hogy ez bizony kőkemény meló!!!

Remélem, hogy helyreállsz lelkileg, sok erőt és kitartást kívánok!

2020. dec. 10. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ ... 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 ... ❯❯

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!