Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

"Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel."

Egy 2.5 éves gyerek mellett ez mind mind megtehető. Nekem 2 éves mellett simán megy. Jön utánam, hajmosásnál ott áll a kádnál, míg főzök ott van a konyhában velem és játszik a saját kis konyhájával. Telefonon beszêlgetek a barátnőmmel fél órát is közben megyek a gyerek után a házban nézem mit csinál, vagy rászólok. Barátnőm már tudja hogy ez nem neki szól akkor hiszen kisgyermek mellett így lehet csak telefonálni. Filmet este nézünk ha elalszik. Napközben meg nézem vele együtt a Mancs őrjáratot és együtt nevetünk rajta. Együtt csinálunk dolgokat, pl.segít kiteríteni a ruhát vagy ő épít nekem valamit építőkockákból. De ha nem vagyok a sarkában akkor is simán eljátszik magának. Nem is kevés ideig.

Mondjuk fel nem foghatom miféle ember áll neki egy ilyen kérdés alatt is osztani az észt és belerúgni még egyet abba, aki eleve földön van....

Mire jó, ha az orra alá dörgölöd, hogy jól szégyellje magát és legyen lelkiismeret-furdalása, és mégis hogy merészel úgy érezni, ahogy.

Basszus! Ezzel nem segítesz, sőt.

Miért ne érezhetné úgy, hogy megbánta a döntését és jobb lenne neki gyerek nélkül?? Ha tudnád hány ember érez így, csak míg sokan erről nem beszélnek és inkább elnyomják magukba, hogy ne kapják meg azt, amit itt is némelyektől, hogy “remelem bánt a lelkiismeret, kapd már össze magad, hogy érezhetsz így”, addig a kérdező legalább mert segítséget kérni, elmondani mi a baja, mert tanácsot kérni. Erre van, aki odaböki, hogy a helyedben elsüllyednék, hogy tudsz te így érezni a gyereked iránt. Hát pont így! Megmondta, hogy szereti, ellátja, de úgy érzi nem volt jó döntés a szülés, amit nem is csodálok, annak sosincs jó vége, ha valaki társadalmi elvárásból szül..

Az a baj ezzel 54-es hogy felnőtt értelmes emberek sem tudnak felelősségteljesen gondolkodni, dönteni. Egy kis életről döntött aki nem is kérte az életet. Már bocsi, de nem megerőszakolták hogy rá lett kényszerítve.

Miért nem mondta meg akkor anno a párjának hogy nem akar gyereket mert neki nem fér bele az életébe?

Akkor a férjével sem illenek össze mert a férj szeretett volna gyereket az anya meg nem. Akkor ki is a hibás? 3 életet tett tönkre ezzel a döntésével az anya.

"...de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :("

Mégis mi a fene köze van a kérdezőnek ahhoz, hogy más gyereke beteg??? Ettől kéne jobban éreznie magát? Nem baj, hogy depressziós vagy, kilátástalannak látod a helyzeted és szenvedsz ebben a szituációban, de legalább nem beteg a gyereked, úgyhogy “ne sírjon a szád”. Az igen, empátia 5*.

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, nem fog vigasztalni az, hogy másnak szarabb, valahogy én ettől nem tudom jobban érezni magam, de hat kinek mi.

Írta hogy nem akart még gyereket csak az elvárás miatt szült. Ha nem volt rá ennyi esze akkor most mástól milyen segítséget vár?

Azt mondjuk neki hogy nekem is milyen szar az életem mert nem bulikázhatok tovább a barinőimmel mert itt a gyerekem akit szeretek de csak egy teher mert miatta lett szar az életem. És kár hogy megszületett mert elcseszett mindent.

Ezt az empátiát kellene tanusítsuk kedves utolsó válaszoló?

Vannak ilyen emberek akik egy ártatlan kis ember életét rontják el azzal hogy ész nélkül gyereket csináltattak maguknak.

Gyereknek gyerek, gratulálok! Keress fel egy pszichológust kérdező hogy a gyereked élete ne legyen olyan elcseszett mint a tiéd.

Nyilván erre gondoltam 58.....🤦🏻‍♀️

Felesleges az empátia szóról beszélni egy olyan komment után, mint amit írtál.

Miért szerinted az lenne az empátia, hogy belerúgok még kettőt abba, aki amúgy is padlón van és jól odamondom, hogy szégyellje magát, süllyedjen a föld alá, hogy érezhet így és különben is ne sírjon a szája, mert há’ másnak beteg gyereke van, a tied meg az, szóval érezd magad attól jobban, hogy másnak szar.

No komment.