Akinek önszántából lett csak egy gyereke miért döntött így? Megbántad?

Pont így gondolom:

[link]

-Nem akarok még egy császármetszést

-Jelenleg 1 nappali + 2 hatalmas háló van...kevés a szoba..még egy gyereknél szét kéne szedni a 2 hálót 3ra..nem kis munka

-Egy gyerekkel is macera minden 0 segítséggel, nem akarok majd 2 felé szakadni iskola óvoda, ide menni, oda menni

- A világ egyre rosszabb, örül az ember ha egyet tud támogatni

-Idegrendszerem nem bírná, nem vagyok egy nagy anya típus

- 1 gyerekkel könnyen túl lehet élni bármit, könnyen lehet nyaralni stb, 2-vel szerintem már minden csak macera

Hirtelen ez ugrik be, de biztos van más indokom is még. Eddig nem bántam meg.

En is az, amit #13-as irt.

Hulye pelda, hogy macskahoz hasonlitom a gyereket, de amikor tobb lett, mindig az egyikhez jobban kotodtem. Pedig nem birtam betelni vele, akaetam meg cicat, de aztan ereztem, hogy nem egyforman erzek irantuk.

Legalabb a gyermekemmel nem akartam ezt csinalni.

#15 vagyok, #16-nak: Igen, valoban, de ez rossz erzes. Nekem legalabbis rossz erzes volt jobban kotodni egyik cicahoz, mint masikhoz, elkepzelni is rossz ez a sajat gyerekemmel.

Pedig en is tobbet (3-4) szerettem volna, de mihelyst megszuletett az elso, mar nem akartam masodikat. Sot, lelkifurdalasom lett mar a gondolatatol is, hogy megegy legyen.

(Egyebkent csak igy csendesen, ha olyan volna nalunk, mint az ismerosodnel, hogy valamelyik jobban hasonlitana ram, biztos nem azt birnam a legjobban, sot. Belolem egy is sok, anyum, de meg a ferjem szerint is:D)