Akik 35 éves koruk után vállaltak tudatosan babát, szoktatok ezen gondolkodni?

A minap egy kérdés kapcsán gondolkodtam el ilyesmin.

Nekem inkább az jutott eszembe, hogy sokan 30-35 tálalják meg a helyüket a világban. Aki 40 évesen szülte, az már 70-75 éves, amikor a gyereke révbe ér. Az átlag életkor nem ennyi, tehát sanszos, hogy még előtte egyedül marad a gyerek, főleg, ha tesó sincs.

20-30 év múlva fog kiderülni, hogy mi lesz a sok kései gyerek sorsa. Én kicsit tartok ettől.

Tapasztalatot nem tudok irni mert 38evesen babazok a harmadikkal, de gondolataim nyilvan vannak.

A cel az lett volna h 30eves koromig megszulom mindet, akkor ugy is gondoltam h sikerult, 28-30voltam amikor szulettek, de az elet kozbeszolt es elvaltunk. Relative hamar uj parra leltem es neki nem volt gyereke, igy adta magat idovel h jo lenne kozos. Egy egyhazi csavar miatt 2evet csuszott a hazassagkotesunk az eredeti tervekhez kepest, igy kb 36eves korom helyett most szuletett meg a legkisebb. A nagyok mar relative onjaroak, a hatranya a kesoi szulesnek nalunk h epp amikor mar mobilisak voltunk, kevesebb "macera" volt a gyerekekkel minden teren, a melomat elveztem, most kezdodik minden elolrol, de minden mas szempontbol egy elmeny.

Rutinosabb vagyok (es faradtabb), nyugodtabb, jobban megelem es nagyon elvezem h nem csak a ferjemmel elhetem at, hanem a nagyobb gyerkocokkel is. Jelenleg egy rozsaszin boldogsagfelhon ulunk mind, orulunk egymasnak, a csaladnak, h nyugi van, h rank mosolyog a baba, tehat ezert mar megerte. Masreszt h a kerdesedre is valaszoljak, az en nagyanyam 50evesen mar tenyleg nagymamas volt, mig anyam 60evesen sem. A nagynenem 52evesen csinosabb mint 25eves koraban es maratonokat fut. Rajtunk mulik. Mi van ha pont a "kesoi" gyerek miatt nem punnyadunk be es leszunk sokkal tovabb fiatalosak mint eredetileg tortent volna? A korom nem foglalkoztat, a fittsegem igen, fel kell nevelni ezt a gyereket (is). Elofordulhat h valaki emiatt nem ismeri meg annyira az unokait mert 60evesen elmegy, de pl baratnom anyukaja 47evesen osszeesett es egyetlen unokajat sem latta a kesobbi 5bol. Soha nem lehet tudni. Ha valaki korabban megy el, a legfontosabb dolgot mar akkor is megtette, lehetoseget biztositott az eletre. Ezert pedig mindegyikunk halas lehet a szuleinek, akkor is ha az az elet kuzdelmes lesz vagy koran fel kell noni.

Szumma szummarum, en szeretnem kimaxolni az idot a legkisebb torpevel is es atadni mindent amit tapasztaltam, megeltem v fontosnak tartok. Meg kozben persze gyurok majd h ugy nezzek ki mint az 50eves Jennifer Lopez:)

35 után van a 36 is, meg a 43 is. Mire gondolsz? "Cikiség" szempontjából pl azt tudom mondani, hogy nincs rád írva a korod, te szülsz mondjuk 36 évesen, más 33 évesen ami már 35 alatt van ugye, de szerinted ki látja a különbséget, hogy lecikizzen?

Itt ami nagyon kirívó nyilván a 20-as évükben szültek vs akik majdnem 40 vagy 40 felett szültek. Itt már el tudom képzelni, hogy meglátszik, ahogy azt is, hogy van különbség a két anyuka energiaszintje között. De mostanában az átlag szerintem olyan 30 körül szül saccra, de ezt a számot egy bizonyos réteg ugye jól lehúzza. Ennyit a ki mit gondolról.

Hogy aztán a te/ti életetek hogy alakul, meddig élsz, milyen lesz a viszony a gyerekeiddel, azt meg majd meglátod, ezen előre kár agyalni.

Szia!

Én 38 évesen szültem, most lesz 3 éves a fiam. Nem érzem magam öregnek hozzá, és a többi anyuka közül sem "lógok ki". Minden attól függ te hogyan érzed magad. Ha sok kétséged van, akkor elgondolkodtató. Nekem nem volt, úgy éreztem akkor, hogy pont jókor jött. Nem bántam meg.

Nem agyalok olyasmiken, amin nem lehet változtatni. Minek?

Lehet, hogy nem érem meg az unokákat, akkor már gyereket se vállaljak? Ássam el magam?

Pont hidegen hagynak a fenti dolgok.

34 és 37 évesen szültem. Amúgy anyósom épp 74 éves, hegyet mászni jár, rajzszakkörbe jár, meg még ide-oda, mellette fitten unokázik (4 unokája van, a legidôsebb 13, a legkisebb másfél éves). Apósom 78 éves, neki vannak betegségei, de az unokákkal ô is rengeteget játszik. a gyerekek is imádják. Szinte minden hétvégén náluk vagyunk a gyerekekkel.

Az én szüleim 65 körül vannak, és semmi bajuk, gyógyszert se szednek, szóval ôk is bôven tudnak még unokázni. Csak messze lakunk tôlük, ezért ritkábban találkozunk.

Nagyon sokszor játszottam el a gondolattal, hogy miért is vállalunk gyereket 20 évesen. Szigorúan filozofálás az alábbi:

Tapasztalatlanok vagyunk, nem tudjuk merre vagyunk arccal, és legtöbbször az egzisztenciális háttér nincs is meg.

Feladjuk a bulizást, az önmegvalósítást, a karriert.

És mi az eredmény? Ha megnézed a mai 30-50 közöttieket, akkor mit látunk? Hatalmas válási rátákat, mert 18-21 évesen becsúszott a gyerek, ráment húsz év és egy házasság, hogy gyereknevelés közben megépüljön neki a kisszoba, beépítsük a tetőteret, sőt a 2008-as válság idején: egyáltalán legyen mit ennie.

Jó ez? Mi az eredmény? 45 éves, kiégett, válni és bulizni akaró elszabadult generáció.

És mi van ha azt mondom, hogy vállalok 35 évesen gyereket?

20-35 között van 15 évem bulizni, felfedezni a világot, felfedezni magam, karriert építeni, tapasztalatot gyűjteni, és megteremteni az egzisztenciális lehetőségeket.

És mi (lehet) az eredmény?

35 évesen, életerőm teljében, megfelelő egzisztenciával és tapasztalattal vághatok neki a gyereknevelésnek, és talán férfiként én is részesülhetek a gyermekem első szavai élményében és nem az igát húzom majd, hogy legyen mit enni.

Mire 55 leszek, addigra a gyerek 20, éppen nekikezd az életnek.

Mire én 75 leszek, ő már 40 évesen a második gyerekét neveli.

Mire én 90 évesen meghalok, még a 15 éves unokámat is ismerem, és nem siklik félre az életem azért, mert a huszas éveimben nem tudtam megalapozni azt.

Persze ez csak egy eszmefuttatás, 22 éves vagyok, nem tudom, hogy igazából hogyan működnek ezek :) De szerintem érdemes elgondolkodni rajta.