25 év alatti fiatalok! Szeretnétek gyereket a jövőben?

Igen, szeretnék, de van pár kikötése:

- legyen egy olyan partnerem, akiben minden tekintetben számíthatok és ő is szeretne gyereket

- Magyarországon nem fogok semmiképp gyereket vállalni

- legyen megfelelő anyagi helyzetünk

- legyen megfelelő mentális és lelki felkészültségünk

Egyébként úgy vagyok vele, hogy két gyereket szeretnék, de ez még nagyon távol van, még bármi lehet.

20L

Jelenleg nem érzem úgy, hogy szeretnék. A jövőbe nem látom, pláne nem érzek. Ha lesz stabil kapcsolatom, szerető párom, és megfelelő anyagiak egy gyerekhez, megfelelő környezet... és ami fontos, érezzem magam készen, hogy anya legyek, akkor jöhet.

Anyám óvodásként elhagyott, apám nevelt fel, viszont 14 éves koromig egy szobában és egy kihúzható ágyban kényszerültünk lenni. Mindent megtett, hogy nekem a legjobb legyen (többé-kevésbé sikerült), de ékes példát láttatott, hogy komolyan meg kell gondolni. Én nem akarok egyedülálló anya lenni, és szenvedni, mint apám. Nem akarom, hogyha lenne gyerekem, akkor nyomorognia kelljen egy kihúzható ágyon az anyjával. Nem akarom, hogy a kedves apuka fogja magát és eltűnjön. Szerencsére, néhai nagyapó lakása, amiben élünk, rám van íratva, így azzal a hatalmas előnnyel indulok, hogy már van egy lakásom, nem kell 100 ezreket fizetnem csak a bérlésért.

Túl komoly felelősség ahhoz a gyerek. Anyagiak alapszint fölött azért is kell majd, mert nem csupán ruháztatni és fedelet a feje fölé rakni szeretnék, hanem bontogathassa csak a szárnyait. Márpedig, ehhez manapság pénz kell, ha mondjuk táncolni, nyelveket tanulni, akármit csinálni szeretne. Nekem nem volt erre lehetőség, most apám ismerősének a férje által tanulok olcsón, de jól angolul, mert 12 év alatt az iskolában a tanmenet volt a lényeg, nem az, hogy tudja a gyerek a nyelvet.

Ha véletlenül isteni csoda (balszerencse) történne, és csak úgy, varázsütésre terhes lennék, jelen körülmények között, vállalnám a felelősséget, de csak púp lenne a hátamon. Nem vagyok még elég felnőtt egy saját gyerekhez, és a saját életem sincs még kiépítve, tanulmányokat se fejeztem be.

19/l

Igaz én csak 22 vagyok és már van egy 1eves kislanyom, de nagyon szeretnénk meg ketto kistesot, sőt az ikrekben reménykedünk, a ferjem nagyon szeretne egy ikerpárt meg én is. Majd 2.-an kiderül, miujsag mert van pár pozi tesztem, akkor majd a doki elmondja hogy minden rendben van e a babaval :)

Én mindig is nagy családról álmodtam és szerencsére a ferjem is. Nekem egyáltalán nem nyűg ez az egész, vannak nehezebb napok pl fogzas, de úgy vagyok vele elmúlik.. élvezem minden percet az anyasagnak, hiszen olyan hamar felnőtt ez a kis maki..🥲

Alig varom újra babazzak, a kis baba illat, minden annyira jó volt.

Szerencsére jó anyagi helyzetben vagyunk, jó munka helyünk van, ezáltal nekem a CSED, GYED is szuper, pláne hogy most Novák Kati bemondta hogy 100% lesz a csed,(bruttó mának) így meg jobb.

A házunk 120negyzetmeter, több szobás és most újítják fel, pár dolgot kell rajta megcsinalni, kis szuper ház, Tokaj környéken, ahol most hatalmas hajrá van, több hotelt is újítanak fel és több látványosság is lesz errefelé.

A ferjem meg egyszerűen segit mindenben amiben tud, kiveszi a részét. Főzni imadok szoval azzal sincs probléma, kislanyom meg hagyja általában, szoval erre sincs panasz.

Talán amitől kicsit tartok, az az hogy ha császár lesz megint.. de nem fog érdekelni, hiszen lesz egy gyerekem, akit imadok..:)

*lesz még egy gyerekem.

Utolsó voltam :)

Semmiképpen sem. Ha idős koromban magányos leszek, mint ahogy 6os felvetette, akkor majd keresek új barátokat, örökbe fogadok kutyát stb.

Szerintem gusztustalan pusztán azért létrehozni egy új életet, hogy majd évek múltán szórakoztasson ha unatkozol.

Honnan tudod, hogy segíteni fog? Lehet külföldre költözik és tojik a fejedre.

Meg se született a hipotetikus gyerek, de máris elvárásokat támasztasz felé.

Egy gyerek egy önálló élet, egy ember, nem a te személyes udvaribolondod