Mit tehetnék, hogy jobb legyen az anyaság? Mióta megszültem, csak rossz dolgokból jut, de abból nagyon sok. Szeretem a gyerekemet, mindennél jobban imádom, de az anyaságból, szülésből csak rossz dolog jut.

Hát nehéz ügy, ha sem a terhesség, sem a szülés, sem a baba termeszete nem egyszerű akkor valóban nehéz megtalálni a szép részét.

Nekem is így volt/van. Én úgy érzem hogy az idő előrehaladtával azért könnyebb, ahogy egyre ügyesebb, egyre önállóbb. És nem utolsó sorban az emlékek megszépülnek ám.

Pl az enyém az első 4 hónapot végig üvöltötte, de szószerint. Emlékszem én erre is, meg arra is hogy sz.rt se aludtam akkoriban, de több mint 2 év telt el és ha visszagondolok már csak a szépre emlékszem igazán.

Látom én is hogy sokan sokkal jobban élik meg az anyaságot, de sokkal könnyebb is a legtöbb babával. Legalábbis az ismerőseim körében ezt látom. Könnyű úgy élvezni az anyaságot ha egy baba csupa mosoly és jól elnézelődik egyedül. Ha viszont kihívás megreggelizni is mellette akkor nehéz a minden napokban meglátni a jó dolgokat.

Őszinte leszek. Nekem akkor lett könnyebb és azóta élvezem jobban mióta bölcsibe jár. Ő nem élvezi, egyértelműen nincs kész rá hogy leválljon rólam, sajnálom is érte szegénykémet, de dolgoznom kell. Viszont azóta én is alig várom, hogy együtt legyünk és játszunk. Előtte meg már megőrültem attol, hogy 2 percet sem bír nélkülem játszani.

Csak rajtad múlik hogy elengeded a negatív gondolataid, lehet van egy kis szülési utáni depressziód

Próbáld egy kicsit motiválni magad, egészségesek vagytok lett egy szép családod van mit ennetek van tető a fejetek fölött fel a fejjel ne legyen már mindenki letörve.

Legyél büszke magadra hogy az a gyönyörű kisbaba a tied te ápolod te szülted meg

En nagyon nem bunkozasbol írom a következőket: nem történt veled semmi igazán tragikus, ha a gyereked egészséges és te is nagyjából rendben vagy. Akinek majdnem meghal a babaja szülésnél, vagy majdnem elvérzik, az hirtelen helyen tudja kezelni, mi a tragédia és mi nem.

Természetesen lehet, hogy van egy kis depressziód, amit kezelni kellene, ha magadtól nem tudod legyűrni, de hidd el, ha egészséges a gyereked és te is nagyjából egyben vagy, akkor azért nincs nagy baj.

En nagyon mérges vagyok és gyűlölöm a mai trendet ami folyamatosan azt hazudja, hogy a terhesseg a szules csodálatos, a “4. trimeszter” (a kifejezéstől is emelygek) az egy “ilyen dolog”, az anya akkor jó ha mártír stb.

NEM. Ez mind ordas mocskos hazugság és nem tudom, kinek jó. A terhesseg és szules és a baba első időszaka nehéz. Sok anyát meg atver ez a sok szar cikk, aztan koppanak, mint cserebogár a flaszteren.

Gondold át mi olyan szörnyű és miért. Beszéld ki egy baratnoddel, ha nem segít, nem leszel jobban, menj tovább szakemberhez. Nem szégyen ha pl valaki abbahagyja a szoptatast, ha az neki lelki gondot okoz, nem szégyen ha hetente 2-3 órára a nagyira hagyod a gyereket, hogy egyedül legyél. Ne higgy a sok habzó szájú momzilla hülyeségeinek és tálald ki, téged mi tenne boldogabbá. Minden rendben lesz.

Honnan veszed, hogy nem történt a kérdező nővel semmi tragikus? Írta, hogy rossz volt a szülés. Bár mondjuk a kérdező leírhatná, mi a problémája.

Apropó: ha valakinek rosszabb, attól még nekem nem lesz jobb. Engem 45 órán keresztül hagytak vajúdni, majd a végén benyögték, hogy császár. Iszonyú volt. Nekem attól, hogy másnak meghal a gyereke (ami szörnyű és tragikus), nem lesz jobb semmivel sem. Plusz mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Ennyi.

Csatlakozom a kerdezohoz.

De en mar szakembert keresek inkabb magamnak,mert en mar nem birom tovabb.

5 nem mondtam, hogy neked jobb lesz tőle. Szövegértelmezés. Azt írtam, hogy aki igazán nagy tragédiát el át, az helyen kezeli a dolgokat. Pont.

Azt sem írtam, hogy a kérdezőnek nincs semmi baja. Azt írtam, HA egészséges a gyerek és ő is nagyjából rendben van, akkor nincs akkora baj, amit ne lehetne megoldani, maximum szakember kell hozza. Akar lelki, akár sebész. Nem kell ám mindent támadásnak venni. Vagy te se dolgoztad fel ezért a nagy érzékenység? Akkor keress te is megoldást.

Kérdező, nem írnád le, mi az, ami most rossz? Egyrészt azokon lehet hogy gyakorlati ötletekkel lehet segíteni.

A vetèlesek es szülési trauma feldolgozásához meg idő, gondolkodás, beszélgetés megértő emberekkel, esetleg pszichológus kellhet.

Nem értem a 4. Trimesztertől emelygő kommentelő mit akar mondani. Ez az elmélet valószínűleg igaz és nagyon sokat segít. En pl amikor nem ismertem még, a lányommal, sokkal több volt a szorongás. Mért nem lehet letenni, mért nem alszik külön, mért ennyit szopizik, mért akkor, valamit biztos elrontok stb. Most a picivel meg nekem tényleg olyan rózsaszín, hogy el se jutnak már az agyamig ezek a "ne szoktasd kézhez" és hasonló bullshitek. Azért jó lenne tudni, mi baja a kerdezőnek, talan csak olyan elvárásoknak akar megfelelni, amiknek nem is kell.