Mit tegyek, ha a férjem már nem örül annyira a gyereknek, mert lány lesz és nem kisfiú?

Mondd meg neki, hogy a gyerek nemét a spermium dönti el, így ha téged akarna hibáztatni, azt el se kezdje.

Ezen felül pedig nőjön fel a szülői feladathoz, de nagyon gyorsan. Gyereket akart vagy férfiasságot igazoló trónörököst? Mert ha a második, akkor van még mit érni agyilag.

Adj neki időt, ha amúgy, normális, pár hét alatt feldolgozza.

Mi nagyon kislányt akartunk mindig, pláne a férjem, természetesen kisfiú lett, nem tagadom, kicsit csalódottak is voltunk, főleg ő, nem mintha ettől nem szeretné a babát, csak nagyon vágyott rá, hogy legyen egy kislánya és rosszul esett neki, hogy nem biztos, hogy lesz.

De most 8 hónapos vagyok, hát a szívem elolvad, mikor látom, milyen izgatottan várja a kisfiát, már leszedte a régi játékait a padlásról meg rendezgeti a gyerekszobát, mindennek a részese akart lenni. A tied is megszokja majd a gondolatot, főleg, ha első baba.

Jaj, nem tudom, mit kell álszenteskedni... A többség vágyik valamilyen nemű gyerekre, mert igenis van különbség lányok és fiúk között, ki ezt-azt azt szeretné jobban megélni az életben.

Nincs abban semmi tragédia, ha valakinek kell egy kis idő elengedni a vágyait, ez nem csak a gyerekkel van így, hanem minden vággyal vagy elképzeléssel, önmagában az, hogy valaki picit csalódott, mert nem teljesült a vágya, nem azt jelenti, hogy akkor nem is fogja majd szeretni a gyereket. Csak kell neki egy kis idő, míg felfedezi a másik nemmel kapcsolatos pozitív, átélhető dolgokat.

6

Azért elég gáz,hogy nem is örül már neki annyira.. nekem igen sz.arul esett volna..

Nálunk pl.tényleg mindegy volt.

Olyannyira,hogy ha lesz második,nem is akarom tudni a nemét. Meglepi lesz.

Haha, nemrég volt itt egy kérdés,ahol egy nő rettegett hogy fia lesz. Akkor ment a sajnalgatas, meg hogy biztos valami szörnyű lelki-csaladi háttér miatt van benne ez a szorongás.

Pont írtam is hogy bezzeg ha férfi érezné így ott nem menne a nagy vigasztalgatas...

Jó, nektek mindegy volt, de van, akinek nem mindegy, mert valami okból vágyik az egyik nemű gyerekre.

Én például világéletemben kislányt akartam, mert borzasztó kapcsolatom volt az anyámmal és mindig irigyeltem, sőt a mai napig irigylem a szoros felnőtt anya-lánya kapcsolatokat, szerettem volna ezt a dolgot én is átélni valakivel. Közös anya-lánya programokat csinálni, segíteni az unokák születésekor, most ilyen dolgokat azért fiúkkal nem igazán lehet csinálni, hát mikor mennek el felnőtt fiúk az anyjukkal kettesben csinálni bármit is? ;)

Örültem volna, ha a gyerekemmel felnőttként is lehetne egy bizalmas, szerető kapcsolatom, ahol nem belemászóan, de azért szerves részese lehetek a családi életnek. És személy szerint azt látom, hogy ez a rész mindig a lányos anyáknak jut, hiszen a nők alapvetően emocionálisabbak, természetüknél fogva fontosabbak számukra az érzelmi kapcsolatok, aki nem azt jelenti, hogy a fiúk nem szeretik a szüleiket, de velük ritka a bizalmas szülő-gyerek kapcsolat felnőttként.

Nyilván itt normális családokról beszélek, nem olyanokról, ahonnan menekülnek a gyerekek, bármilyen neműek is.

Na, szóval a lényeg, hogy nekem is rosszul esett, mikor kiderült UH-n, hogy fiam lesz, kicsit el kellett gyászolnom az anya-lánya kapcsolattal kapcsolatos elképzeléseimet, és igen, bevallom, azt éreztem, kevésbé várom őt, de ez az érzés pár hét alatt le csengett bennem, főleg, miután elkezdett mocorogni. Most már nagyon szeretem, és alig várom, hogy láthassam.

Persze ettől függetlenü nyilván vágyom rá továbbra is, hogy bárcsak lenne egy kislányom is.

Érdekes kettős mérce.

A férfi éretlen, nem is férfi, fúj, minek ilyennek gyerek.

De amikor a már anyuka irja, hogy fél éves a gyerek de ő kb még csak nem is kötődik hozzá, az teljesen normalis, majd kialakul, természetes érzés.

....