Számtalan helyen olvastam már, hogy mennyire bunkók/lekezeloek voltak a csecsemosok szülés után. Meséltek részletesen ezekről az esetekről?

Semmit nem mutattak,csm után egy órával odalökték a gyereket,hogy szoptassam. Annyira remegtem az eda miatt,hogy rettegtem,elejtem a babámat. Persze szoptatni sem tudtam úgy. Estére kerültem osztályra, kerdezték elvigyék -e még estére a gyereket,hát nem engedtem. A kisbabákkal is úgy bántak,mint egy db hússal,káromkodtak,kiabáltak velük.. inkább szenvedtem a friss sebemmel és kínlódva,de elláttam a fiamat. Csak viziten láttam a nővéreket is. Flegmák voltak, nem adtak tápszert se,mikor a fiam már 2 napja ordított az éhségtől,mert nem indult meg a tejem hiába volt cicin állandóan. Végül egy hétig bent tartottak mert sokat fogyott a baba és besárgult (mily meglepő éhezés mellett). Akkor már kapott tápszert persze. A katétert úgy tették fel,hogy egy hónapig sírva pisiltem. Az őrzőben csm után kirángattak az ágyból,kiszedte a katétert és ott toporgott a wc ajtóban,hogy pisiljek már mert addig nem mehetek osztályra. Hazudtam,hogy sikerült,de én így nem tudok pisilni,ha ott toporog felettem valaki.. persze az osztályon simán sikerült is mikor csend volt. Szerencsére egy tapasztaltabb anyuka volt a szobatársam,segített is meg vigasztalt mikor zokogtam a fiam felett,mert sírt az éhségtől. Nővér vagyok én is,alapvetően hálapénz ellenes,de biztos vagyok benne,ha megkentem volna őket,máshogy állnak hozzám. Talán 3 normális nővér volt,ha azok nincsenek,eret vágok. Azokbak adtam pénzt amikor hazaengedtek,szerencsére az dolgozott pont. De legközelebb ha lesz még egy gyerek,tuti adok lóvét,meglátjuk úgy hogy viselkednek majd. Viszont az összes orvos rendes volt. Ez meglepett.

9-es! Mégis mi köze az anyai ösztönnek a pelenkázáshoz? Honnan tudja egy újdonsült anyuka, hogy mire kell odafigyelni, hogyan kell ráigazítani, mennyire legyen szoros, ha a kutya nem mutatja meg és nem szeretne néhány napig vagy esetleg hétig szerencsétlenkedni? És a szoptatás? Tudod, mikor megszületett a fiam, alig mertem a kezembe fogni, úgy féltem, hogy valamit rosszul csinálok. Akkor nekem sincs anyai ösztönöm? Mert kértem, hogy mutassák meg, hogy fogjam és tegyem mellre úgy, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen? Komolyan eszem megáll, hogy lassan soha semmihez nem szabad segítséget kérni, mert jön valaki, általában vagy egy kotnyél öregember, vagy egy vénqrva, és jól megmondja, merre vagyunk arccal előre. Az a baj, hogy a mi társadalmunkban annak lesz automatikusan igaza, aki a legagresszívabb kismalac, és amíg nem küldik el az ilyet az anyja pitsájába, legyen az egy 100ezer éves szaktekintély szülészetből, vagy Aranka, nyugdíjazott kasszás, addig sajnos konzerváljuk a problémát. Lehet, hogy szerinted nincsen az ilyenben anyai ösztön, de abban meg életösztön nincs, aki nem kér segítséget, amikor ott a nagy halom szakember és inkább csinál rosszul dolgokat, minthogy kérjen egy ellenőrzést, hátha valami mégis rossz.

Illetve akinek kesobbieknben sincs teje,az megis hogyan szoptasson? Vagy az is szar szerinted,akinek tapszeres lesz a babaja?

Nekem csak jò èlmènyem volt. Bàrmikor segìtettek, ha kèrdèsem volt. Peterfy :)

Nagyon jó tapasztalatom van, kedvesek voltak, mindenben segítettek, akár éjszaka is. (Egy idegesítő, undok, beszólogatós nő volt csak, őt kerültem) Bénáztam a szoptatással, de megmutatták többször is ugyanolyan türelemmel hogy csináljam. A pelenkázást, köldökcsonk ápolást szintén. Bármikor kérdeztem mindig kedvesen, normálisan válaszoltak. István kórház, Budapest

Befelé forduló bimbóm van. 3x megoldottam a szoptatást. A negyedik babánál nem hagyták. Erőltették a hülye bimbóvédőt. Majd veszekedtek velem, hogy sokat fogy. Ennek az lett a vége, hogy 1 hónapos koráig tápszert kapott pótlásnak. Addigra sikerült elérni a megfelelő tejmennyiséget. A többieknél már a kórházban rengeteg tejem volt.